Honnan merítetek erőt, amikor azt érzitek, hogy mentálisan elfogytatok?

Van egy 6 hetes babánk, aki mellett értelemszerűen alig alszom egyelőre és azt sem a saját igényeim szerint. Társul hozzá egy 2,5 éves dacos, aki itthon van velünk, a férjem dolgozik. Fizetett segítségünk van csak a közelben, nagyszülők messze. Ezt csak a tiszta kép miatt.

Vannak olyan napok (mint pl. ma), amikor éjjel alig aludtunk, majd reggel 7 óta senkinek nem jó semmi. A dacos hisztijeit már mondhatni megszoktam, jól viselem, de a pici egésznapos sírásával kombinálva már azt érzem elfogytam, kész, nem bírom tovább... Aztán persze bírom, mert nincs más opció, de olyan szintű belső feszültség van bennem, amit nem akarok a gyerekeken kitölteni és momentán fogalmam sincs mivel töltekezzek. Érzem, hogy a dacossal nem úgy viselkedem, ahogy kéne, így még dacosabb és nem akarom összetörni a kis lelkét a saját belső feszkóm miatt. Így is elég nagy változás ez most neki. A nagynál már simán elmentem egy fél napra itthonról ha ezt a feszültséget éreztem, de most még akkora nálunk a káosz, hogy ez egy-egy óránál több időre kivitelezhetetlen. Egy óra pedig kevés. Mindennap sétálunk, ez érzem, hogy jót tesz, de minden praktikát szívesen fogadok ti hogyan őrzitek meg az ép elméteket ilyen napokon! :)