Mi a megoldás a szülés utáni depresszióra?
3 hetes a kisbabám és teljesen ki vagyok készülve. Néha úgy érzem, hogy rám borulnak a lakás falai. 3 hete nem voltam az utcán. Ha sír nem mindig tudom megnyugtatni, még akkor sem, ha babusgatni próbálom. Fáradt vagyok. A férjem 3 műszakban dolgozik és így nincs meg a napi állandó rutin.
Néha úgy érzem, hogy nem is szeretem a kisbabámat.
De nagyon szeretni akarom!!!
Mit tegyek, mert félek, hogy valami rossz lesz, ha nem teszek ellene? A családomat nem akarom terheli a problémámmal, ők sem lehetnek mindig itt, hogy segítsenek.
Adjatok nekem valami ötletet, hogyan lehet ebből kitörni?
válasza:sajnállak nagyon!!
velem szerencsére nem volt ilyen, de idővel elmúlik, azt mondják. Viszont butaság, hogy azt írod, hogy nem akarod terhelni a családodat. MUSZÁJ VALAKINEK ELMONDANOD!!! segítséget kell kérned, mert ez így nagyon dúrva. próbálj meg sétálni vele ha picit nagyobb lesz, pár hét múlva már kiviheted. talán most is, de csak pár percre. több az öltöztetés, mint a közös séta szépsége.
beszéld ki magadból, mert egyre csak őrlöd magad. akár itt nekünk is...
válasza:A testvéremmel megosztottam a problémát és ő teljesen megért engem. Fel is ajánlotta, hogy vigyáz a kicsire, amíg én teszek 1-2 kört, de ilyenkor olyan önzőnek érzem magam. Képes lennék elvonni őt a napi dolgaitól? Neki 2 éves a kisfia, és 1000 dolga van napközben. Ha idejönnek, akkor a gyerkőce tuti, hogy visít, amire az enyém tuti felébred. Ő sem bízza a nagyszülőkre szívesen a kisfiút csak vele tudna jönni.
Tehát,Ördögi kör.
válasza:Én is ezért várom már a 6. hetet, mert akkor együtt sétálhatnánk és biztosan neki is jót tenne a friss levegő és én is ismét embernek érezhetném magam.
Anyum vigyázna rá, de azt nem nézné jó szemmel, hogy közben én sétálgatok- ő egy kicsit konzervatív. Úgy van ezzel, hogy ő is átesett ezen annak idején, tehát én is túl fogom élni.
A szomszédunk nagyon aranyos, de van egy kisfia és januárban szüli a 2. babát.
Az a legrosszabb, hogy mindig egy karakán nő voltam, aki kemény és túlél mindent. Erre jött ez a pici és úgy omlottam össze, mint a kártyavár.
Nem akarok mártírkodni, újra élvezni akarom az életet a kisbabámmal!!!
válasza:Még csak 3 hete vagytok együtt... Ennyi idő egy pasihoz is kevés nem egy babához! :)))
Fel a fejjel! Nekem aztán tényleg nincs segítségem, ahogy megszültem a párom külföldre ment munkaügyben.. ott maradtam teljesen egyedül első babával.
Napi 2,5 órát aludtam 2 részletben, hulla fáradtnak éreztem magam, szinte állandóan bőgtem, kikészültem. De tudtam h én vagyok ennek a picinek az anyja, akármilyen kezdő vagyok és egydül, senkire nem számíthat csak rám.
Nekem sem sikerült mindig megnyugtatni, szerintem egyedül vagyunk ezzel? Ugyan már?
Kb 6 hét mire kezded kapizsgálni areakciókat. Mindenhez idő kell. 3 hét az semmi!
Hidd el hétről hétre könnyebb lesz és 2 hónapos korára már csak a szépre emlékszel vissza! Én sem hittem h könnyebb lesz de VALÓBAN ÍGY VAN!
Most 7 hónapos egyébként Zsebibabánk.
Kitartás! Minden rendben lesz!
válasza:Még valam..az előző író vagyok..
Én senkire nem bíztam a gyerekem mert nem volt kire. Akkor azért izgultam volna h mi van vele éppen, jól van-e.
A kéretlen tanécsok meg nem kellettek senkitől.
Tudom nem vagyunk egyformák. Én a káosz ellenére bíztam magamban hiszen annyi mindennel megküzdöttem már.
Egy kapaszkodóm volt: egy kismamatársammal tartottuk egymásban a lelket.
Jó volt tudni h más is küzd hasnoló dolgokkal, h más is tudja miról beszélek.
Mindig mondta nekem h hidd el könnybeb lesz csak tarts ki!
Na most én mondom ezt Neked és bízz önmagadban!
Mindenki hulla a gyermekágyas időszakban.
Visszanézve a képeket annyira megszépül minden.
Hol van már az én apró kisegerem!
Több babát nem vállalhatok és sajnálom h nem érezhetem megint azt az inci-finci csomagot amit szülés után kap kezébe az ember.
Próbáld a szépet látni ebben az időszakban! A száján ott maradt tejcseppet, az arcára boruló pillákat, a pelyhes buksiját, ahpyg elernyedve álmodik, szuszog, az aprócska ujjakat... ezer csodás szemlélődni való van egy ilyen csöppségen.
Na pusz!
válasza:Egy kisbaba a legkeményebb nőt is kikészítheti. Ne veszítsd el magadban a hitet!
Az első hat hét nagyon kemény szinte mindenkinek. Még tombolnak benned a hormonok, nem tudsz normálisan pihenni, egy olyan élethelyzetben vagy, amiben soha előtte, olyan felelősséggel, mint soha előtte. Túl kell élni és hidd el, egyre könnyebb lesz.
Az első hetekben (hónapokban) rengetegszer én sem tudtam megnyugtatni a kislányomat, amitől úgy éreztem, hogy teljesen alkalmatlan vagyok az anyaságra. De ez persze nem így van. És nálad sem!
Próbálj legalább néhány percet, félórát lopni csak magadnak. Nekem az első hetekben az jelentette a lazítást, hogy vagy 20 percig álltam a zuhany alatt. A férjem kérdezte is, hogy miért nem intézem el gyorsan, hogy minél többet tudjak aludni. Elmondtam neki, hogy számomra ez most a kikapcsolódás. Ráadásul ha épp ordított a gyerkőc a férjem kezében, itt hallottam a legkevésbé. Illetve amikor épp rámjött a sírás, innen hallatszott ki legkevésbé a zokogásom.
Keress magadnak valami ilyesmit, ha napközben nem tudod rábízni másra a picurt.
válasza:az 1. és a 3. vagyok. igazuk van a többieknek. az én párom is külfödön melózott, vagyis még mindig. A manó már majdnem 8 hónapos, nagyon boldog, annak ellenére, hogy azt hittem az elején, hogy képtelen leszek végigcsinálni. aztán este mindig csak néztem, ahogy alszik... a gyönyörű kis arcát, és az erőt adott, hogy ne készüljek ki. tudom, hogy nehéz, nagyon nehéz, a legnehezebb dolog a világon anyának lenni. én is nagyszájú voltam, aki a jég hátán is megél, amióta meg megszültem a manómat, 1 reklámon is tudok sírni... de hidd el! ő a te válladon, sír, te pedig sírhatsz az övén, és ez nagyon-nagyn fontos...
kitartás, tényleg könnyebb lesz nemsokára.
válasza:Nálam az volt, hogy anyám és az anyósom annyira akartak segíteni, hogy csak ártottak.
Anyáméknál laktunk, azon volt a vita, hogy melyik mama fogja többet, ahogy elkezdett sírni, anyám futott át, és kikapta a kezemből. Hidd el, ez még rosszabb volt!!
Addig fajult, míg össze nem vesztem mindkettővel, és elég dúrván.
Azóta elköltöztünk, megszületett a 2. babám, én is átestem ezen a magamat sajnálós korszakon, sokat segített, hogy bekapcsoltam a magnót, és hallgattam, énekeltem, saját magam szórakoztattam.
Ha nem szoktatod teljes csendre a picurt, akkor nem is fog felkelni a zajokra. Amikor nálunk összecsődült a banda, iszonyat zajongás volt, akkor sem kelt fel.
Minden percet kihasználtam, hogy aludjak, amikor ő aludt, addig én is, még ha csak fél óra is volt.
Mostmár az enyémek nagyok, 4 és 3 évesek, 4 éve otthon ülök, férjem dolgozik, anyám nem jár, lett egy új pasija, anyósom meg az alkesz apósom miatt nem, most egyedül vagyok már egy jó ideje a kettővel. Nem egy leányálom a bevásárlás, ovibaelindulás, hazajövés, stb stb. De ez van, ezt kell elfogadni.
Kitartás neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!