Mit tegyek ha szeretnék is meg nem is második babát? Többi lent.

Ha kétségeid vannak akkor ne legyen. Akkor vállald be ha teljesen 100% biztos vagy benne hogy akarod annak tudatában amiket felsoroltál.

Én így azt javaslom lépj túl rajta, ha nem sikerül, akkor tereld másra a figyeled, amíg el nem múlik vagy nem leszel mégis biztos a döntésben.

Van elég dolgod amire koncentrálhatsz, tanulás, gyerek, házasság, munka, egészség stb.

Amúgy a második gyerek messze nem jár az életetekben akkora változással mint az első. Ilyenkorra az ember megszokja hogy bizony egy gyerek lemondásokkal jár, és milyen az élet vele. Ha most még így érzel akkor napoljátok egyenlőre a kérdést. Hidd el, ha úgy van, majd megjön az érzés. Lehet csak 5 év múlva és akkor mi van? Magatoknak szülöd, nem az elsőnek.

Addig is érdemes foglalkozni a szülési traumáddal, szakember tud ebben segíteni, hosszútávon is érdemes, akár akarsz még szülni akár nem.

Olyan, mintha én írtam volna ki a kérdést. Pont 10 hónapos a kisfiam, én is egyetemre járok (ez nem jelenti azt, hogy fiatal vagyok, második diploma, az évfolyamtársaim között bőven vannak 50+ -osok is). Egyedül a szülés nem volt különösebben traumatikus, de utána nyilván még hónapokig azt mondtam soha többet.

De hiába szólnak a racionális érvek a második gyerek ellen mégis azt érzem szeretném és egész nap ezen jár az eszem, hogy most legyen vagy ne legyen... Mindigis 2 gyereket szerettünk volna, és kis korkülönbségel.

Irigykedem azokra akik terhesek, irigykedek azokra akiknek a második baba születik, pedig az eszemmel tudom, hogy rohadtul nehéz lehet és semmi irigyelni való nincs benne, és mégis.

Tudom, hogy milyen rossz volt a végén, hogy 40 hetesen a cipőmet sem tudtam bekötni és gőzöm sincs mit kezdenék, ha akkor ott lenne egy 1,5-2 éves, hogy lehet nst-n órákat üldögélni egy kisgyerekkel, vagy addig hova raknám... és valahogy mégis újra terhes szeretnék lenni. Hülye női agy.

Nem tudok tanácsot adni, mert én se tudom mit tegyek. Csak együttérzek.

Nem értem, mi bajod az 1-essel, igaza van, nekem is az tűnt fel először, hogy az írásod lényegében arról szól, hogy félsz, félsz és félsz. Van egy késztetés benned, hogy szeretnél újra babázni, és emellett az egyetlen pont mellett 7 pontban sorolod fel, hogy miért félsz és miért nem tartod jó ötletnek, és aztán hozzáteszed, hogy még tudnál pár ellenérvet mondani, ez csak az volt, ami hirtelenjében jött.

Nekem ez arról szól, hogy te valójában nem akarsz második gyereket, most egészen biztosan nem, csak a meglévő gyerek már kinőtt a picibaba "babázós" korból, és ez hiányzik neked.

Szerintem várjatok, ha később változik a hozzáállás, változnak a körülmények, és ha legalább annyi érved lesz a második gyerek vállalása MELLETT, mint ellene, majd akkor vállalj.

#18 Sose lesz több érv a második gyerek vállalása mellett, mint ellene. Eleve az első gyerek vállalása mellett is kevesebb érv van, mint ellene, mert az ember érzelmi alapon vállal gyereket, nem racionális érvek mentén. Ha csak az érveket néznénk soha senki nem vállalna egyáltalán gyereket.

Azon kívül, hogy szeretnék gyereket mégis milyen érv szólhat a gyerekvállalás mellett? Kapok csokot? Vagy nem kell 2 évig munkahelyen dolgozni? A gyerekvállalás egy rakás lemondással és bizonytalansággal jár, a döntés inkább arról szól, hogy ezeket bevállalja-e az ember a pozitív érzelmi hozadék érdekében.

19# Most komolyan, amiket a kérdező leírt, abból hol látod te a potenciálisan pozitív érzelmi hozadékot? Egyébként sem azt írtam, hogy legyen több érv mellette mint ellene, de legalább ne legyen ilyen aránytalanul sok érv az ellenoldalon, ami a félelemről szól. Te komolyan javasolnád ezek mellett azt a kérdezőnek, hogy azért mégis vállalja be?

Igen, a gyerekvállalás részben érzelmi alapon történik, bár szerintem abban nincs igazad, hogy csak érzelmi alapon és nem szerepelnek a racionális érvek. De ha megnézed, amit a kérdező írt, abban érzelemként is a félelem a domináló elem.

Persze lehet másként gondolni, én csak az én benyomásaimat írtam le.