Mit tegyek ha szeretnék is meg nem is második babát? Többi lent.

Igen, mi hasonlóan voltunk a férjemmel. 2 gyereket szerettünk volna kis korkülönbséggel, de minket a borzasztóan nehéz első év traumatizált. Többemberes gyerekünk volt, rettenetesen megviselt minket az alváshiány, hogy kettőnkre nem jutott idő, sok volt a feszültség (pedig egy stabil normális kapcsolatba vállaltuk). Majd jött egy fél év nyugi után egy még rettenetesebb dackorszak, szörnyű meltdownokkal, a hétköznapok mókuskereke is elkezdett minket bedarálni. Még a lányom 3 éves kora körül, mikor kezdett jobb lenni minden, elmúlt a dackorszak és kinyílt a világ, akkor is nagyon bizonytalan voltam, a férjem is egyébként. Aztán leültünk megbeszélni, hogy merre tovább, és próbáltuk elképzelni, hogy hogyan látjuk a jövőben a családunkat, 3-asban, vagy esetleg 4-en. Akkor arra jutottunk, hogy inkább szeretnénk még gyereket, de várjunk vele. Eltelt pár hónap, és azt vettük észre, hogy egyre többet beszélünk róla, aztán ez lassan átment egy vágyakozásba. Úgyhogy most várom a másodikat :)

Szerintem adj időt magatoknak. 19 hónapos a gyermeked, nagyon pici még. Tudom, hogy mindenki a kis korkülönbséget idealizálja (és biztos nagyon jó is lehet), de be kell látni, hogy van, amikor ez nem megy ép ésszel, idegekkel. Mi beláttuk a saját határainkat, lehet, hogy ha hamarabb vállalunk gyereket, rámegy a kapcsolatunk is. Így több, mint 4 év lesz a korkülönbség, lehet, hogy nem fognak együtt játszani 0-24, de az, hogy egy nyugodt környezetbe érkezik a kicsi, többet ér nekünk.

És mi lenne, ha nem most kattognál ezen, hanem kb 1-2 év múlva?

Addigra a nagy önálóbb.

Viszont ja, akkor úgymond kezdhetnéd előről az egészet, most meg benne vagy ebben amúgy is.

Én azt mondom, amíg mind a 2 szülő 100%-osan nem akarja azt a gyereket, addig ne. És te nem akarod 100%-ra

A félelmeid jogosak, viszont szerintem a második gyerek érkezése megint olyan, amire nem tudsz felkészülni lélekben, mert már teljesen más nehézségeken fogsz fennakadni. Már tudod milyen a szülés, a szoptatás, az éjszakázás, friss az élmény, vagy netán benne is vagy. De nem tudod milyen, amikor egy dacos megborul a tesó érkezés miatt, amikor ketté kéne szakadnod, de nem tudsz, stb. Nekem a másodiknál ez a nehéz. DE! Megérte.

Az első szülésem traumatizált, nagyjából 4 hónapig én irgalmatlan sokat bőgtem a letehetetlen gyerekünkkel a karomban, a házasságunkat kb. csak a közös cél tartotta egyben (túlélés). Nehéz volt.

A második gyerekkel is ugyanilyen nehéz az első fél-egy év, de már máshogy nehéz. Ami fontos, hogy ez is baromi gyorsan elmúlik.

Szerintem az is kérdés, hogy hány éves vagy. Ha 35 akkor ne várjatok.

De ha 25 akkor én inkább azt mondanám várjatok mert van időtök. Én vissza is mennék pár évet dolgozni és ha újra akarsz igazán gyereket akkor jönni fog az érzés. Talán könnyebb is lesz ha a nagyobb nagyobb lesz.

#1-es voltam, lehet megsértődni de magában a kérdésedben egymás után 7 alkalommal mondtad el hogy miktől félsz, és egyszer sem hogy mitől nem. Ebből egyértelműen adódik : Ilyen körülmények közé ne vállalj másikat az Ő

érdekében sem.