Mit csináltok, amikor épp semmi erőtök, energiátok a kisbabátokat foglalkoztatni?

A másodikkal volt egy szörnyű időszak, olyan fél éves kora után, pedig már rég aludt éjszaka, és korán sem kelt.

Napközben semmi sem volt jó. Evés, alvás, zajok, fények, mindennel gondja volt. Délelőtt vödör szám kávé, hogy túléljem amitől este nem tudtam aludni.

Plusz a tesója, aki rám volt tapadva.

De legalább lefogytam, jobban néztem ki, mint terhesség előtt.

Lefekszem a földre és mászókázik rajtam. Ha tényleg nagyon gáz a helyzet, akkor ugyanez fedetlen mellekkel.

Baj akkor van, ha közben muszáj valamit megcsinálni. Az mindig kiabálásba torkollik.

Átadom az apjának 🤷ha nincs itthon foglalkozom tovább vele, és várom, hogy hazaérjen a férjem

Vagy elmegyünk sétálni

Kimegyünk az udvarra, előszedek valami új játékot, vagy amit korábban említettek, séta vagy játszótér vagy valami hasonló. A legjobb, amikor beteg vagyok, és ott vitatkozik mellettem a 4 éves és az 1,5 éves, a férjem meg dolgozik. Na, olyankor van az, hogy mesét kapcsolok vagy olvasok nekik vagy valami hasonló. Esetleg előszedek pár színezőt, matricás füzetet, stb, és akkor azzal egy kis ideig elvannak. A duplo esetleg még megment alkalmanként. Amíg kisebbek voltak, addig elég volt a cicit előkapni, sajnos most már nem elég egyiküknek sem, pedig a kicsi még mindig szopizik.

Ha minden kötél szakad és tényleg már zombi vagyok, akkor kb csak hagyom, hogy törjenek-zúzzanak, aztán majd a férjem jön és megnyugtatja őket, addig én kb csak arra figyelek, hogy életben maradjon mindenki.