Mekkora korkülönbség jobb a két gyermek között? Hogyan lehet mindkettővel ugyanúgy foglalkozni?

Én is 2-3 évet terveztem, hogy együtt tudjanak fejlődni, nagyobb korkülönbségnél már szétválasztja őket, hogy mire egyikük iskolás lesz, addigra lesz ügyes ovis a másik és a nagy más társaságra vágyik.

A másik a szoba kérdés. Lehet sokféle módon elhelyezni gyerekeket, de ha nagyon nincs más mód, akkor gondold át a babaöböl lehetőségét. A nagynak is kell pihennie, éjjel bejárkálva hozzá nem fog menni.

A figyelem szempontjából igaz, hogy nem tudsz úg foglalkozni kettővel, mint előtte eggyel. Ez az elején némi bűntudattal járt nálam. Aztán 2-3 évesen a kicsi sem engem hív játszani, hanem a tesót. Együtt csinálják a legtöbb dolgot és nagyon édesek. Nekem megérte így vállalni őket.

Alapból el kell oszlatnod azt a tévhitet, hogy a nagggyal ugyanannyit kell foglalkozni, mint eddig vagy mint a kicsivel. Egy 2,5-3 éves már normális esetben picit elfoglalja magát 10 percekre, be lehet vonni a dolgokba, úgy is lehet vele foglalkozni, hogy közben ott van a kicsi.

Nekem kereken 2 év van köztük, és nem az a nehéz benne, amire te gondolsz, hanem amikor egyszerre sírnak, és hogy semmi énidő, mert nem alszanak egyszerre. Lassan 3 éves a nagy, 10 hónapos a kicsi.

De ez a vele foglalkozás... Nyilván igényli a nagy is, de nem úgy, mint korábban. A kicsit nyúzza nindig, hogy menjen vele kúszni-mászni :D Imádják egymást, talán pont azért, mert kicsi a korkülönbség, a nagy még nem jutott el a féltékeny korszakig.

Ja, amúgy egy szobában alszanak, és nem kel fel sosem a nagy a kicsi sírására, pedig vagy 5-ször felkel sírva. És ő mindig rossz alvó volt, most is felébred néha éjjel, de nem a kicsire. (Van amúgy másik gyerekszoba, de míg kicsik, egy szobában lesznek).

Ha ugyanúgy szeretnél mindkettővel foglalkozni, akkor kb 20 év korkülönbséget javasolnék, amikor a nagy már elköltözik otthonról, és nem igényli a figyelmed annyira.

Nálunk 2 év 4 hónap van a lányok között. Nem tudok ugyanúgy foglalkozni a naggyal, és a kicsi sem kapja meg ugyanazt, amit a nagy kapott. Kapnak helyette mást. A nagy annál több időt tölt az apjával, ami szerintem szuper dolog, a kicsi pedig csomó olyan tevékenységben vesz részt, amiben a nagy ilyen korban még nem, mert ugye, kb nulladik naptól kezdve járunk játszótérre vele is, megyünk játszóházba, utánozza a nagyot mindenben (is :D ), szóval ő gyorsabban fejlődik sok szempontból, a nagy meg "levált" rólam és bővült azok száma, akikhez ragaszkodhat. Még mindig kicsik, 15 hónapos a kicsi és 3,5 éves a nagy, szóval úgy igazán közös játék _még_ nincs, de már alakul. Szeretik egymást kergetni a nappaliban, együtt építőkockázni, stb, szóval már vannak dolgok, amiket együtt is tudnak csinálni. Nem hazudok, azért az idő olyan 95%-ban csak a sikítozást hallom a nagy részéről, hogy "anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, vidd el innen, zavaaaaaar", de a maradék 5%-ban eszméletlen aranyosak, és régebben még ez az 5% se volt, szóval javul a helyzet :D Talán jövő ilyenkorra már jobban el tudnak játszani egymással, és akkor főleg nem lesz bűntudatom. Az elején, amíg még a kicsi tényleg újszülött volt, addig rosszul éreztem magam, hogy ahelyett, hogy vele bújnék össze meghitten, ahogyan a nővérével tettem anno, ahelyett csak a hasamra/hátamra csapom, hogy ne legyen útban és kész, foglalkozom a naggyal. De a kicsi fejlődésén nem látom azt, hogy ez nagyon ártott volna neki, sőt, abszolút nyitott, barátkozós, kedves kislány, többet játszik el önállóan, mint a nővére valaha ( :D ), és egyébként hamar összeállt a családi rendszer, könnyű volt összerendezni a napirendeket. Plusz nekem az nagyon jó volt, hogy még az ovikezdés előtt született a kicsi, így nem érezhette azt a nagy, hogy "le lett cserélve", volt együtt egy rakás időnk, amikor összeszokhattak, normalizálták az új családi rendet. A nehézségek és bűntudat ellenére sem csinálnám másképp, szerintem is ez a legideálisabb korkülönbség. Pár év múlva már ugyanazok a dolgok érdeklik őket, nem úgy megyünk majd Finnországba a Télapó falujába, hogy az egyikük kamaszként majd flegmán forgatja a szemét és a telefonjába bújik végig, míg a másik csillogó szemekkel éli át a csodát :D Meg Disneyworld nem olyan lesz, hogy az egyikük élvezi és felül mindenre, a másik meg a világát se tudja, mert csak 40 centire lát ki a fejéből pici babaként. Szóval érted, na, kicsit kell várni, és olyan helyekre lehet velük menni, amit mindketten egyformán tudnak élvezni. Tovább lesznek nagyok és önállóak, mint kicsi babák, szóval én erre optimalizáltam inkább, nem a kezdeti időszakra, az szerintem akármekkora korkülönbségnél pocsék :D

Ez engem is aggasztott, nem is vállaltunk másodikat. Nem akarom, hogy a kisfiamra kevesebb figyelem jusson.

Mindenképpen nyer vele, hogy egyke.

Nekem két testvérem van, semmit sem nyertem vele. Nálunk a családban csak rossz példa van a testvérkapcsolatokra.

Nekem nagy a korkülönbség.

Majdnem 8 év.soha nem cserélnék olyannal akinek a gyerekei között 2-3 év van.

Mindkettővel tudtam/tudok foglalkozni.(A kicsi is már 2 éves, a nagy 10)

A nagy nem verte/veri ki a hisztit, ha mondjuk fel órát várnia kellett/kell rám

Hétköznap iskolában van, reggel délelőtt csak a miénk a kicsivel, délután pedig a naggyal foglalkozom, addig a férjem a kicsivel.

Hétvégén együtt vagyunk, felosztjuk mikor ki van többet a két gyerekkel, és külön külön is töltünk időt velük.