Normális az hogy egy éves, de még mindig van elvétve hogy hanyatt esik? /Kisebb regény 😶

Ezidáig már rengeteget esett, parketta, kövön, szőnyegen. Kövon szerencsére csak pár alkalom volt, de parkettán, szőnyegen elég sok.

Már a gyomrom rándul össze amikor elesik és hallom a koppot. Ma például kapaszkodott fel a lábamba, mondtam neki hogy mindjárt felveszlek és eldőlt neki az ágy szélének parkettának.

Sírt, felvettem, pár másodperc és már tette is tovább a dolgát még egy fél órát és mentünk aludni. Egy kis piros foltocska lett a fején. Igaz amikor álmos akkor hajlamosabb esni és ma tovább is maradt fent mint szokott. Ilyenkor iszonyat bűntudatom van. És iszonyat aggódok érte. Ezelőtt voltunk korházban mert vizet hányt pár órával utána, de annak sem volt sok értelme. Konkrétan a nővér benézett párszor, megkérdezte hogy van és ennyi. Reggel az orvos meg sem vizsgálta igazából amikor hazaengedtek. Gondolkodom már azon hogy veszek neki fejvédőt vagy valami ilyesmit. Olyan katasztrófa volt ez a nap és még ez is. Pedig még mondtam is hogy talán elesni nem fog ennek a napnak a margójára. Tegnap az ajtófélfába ütöttem ÉN be a fejét ahogy hajoltam le vele. 🤦🏼 Elegem van, fáradt vagyok és iszonyat bűntudat gyötör és hiába vannak ezek az érzések egyik sem segít nyilván és egyik sem mentség amitől még jobban bűntudatom van.

Főleg hogy olyan a kis emberke hogy van hogy éjszaka vergődik mint hal a parton. Nyílván taknyos is, bár gondolom azért észrevenném ha valami más szivárogna. Alapvetően tudom mit kell nézni. Ugye a hányás, imbolygás (amit csinál ha felkel éjszaka néha...), szédülés, fejfájás, pupilla, pápaszem, pup, kutacsa. Próbáltam meg az ujjamat is mutogatni neki hogy kövesse de nyilván nem sokáig követte. Megnéztem a fejét, púpos e, megnyomkodtam hogy fáj e neki, fényre reagálást is néztem. De természetesen jól reagált rá, csak a nyugalom maradt el.