Akinek nehéz volt altatni a babáját, mikortól tanult meg egyedül elaludni?

Valójában nem kell segítség a babának az alváshoz. Neki az ellazuláshoz kell segítség, ahhoz, hogy kizárja a külvilágot. Ezt viszont meg kell adni neki. Olyan állandó szokásokat kell kialakítani, amit minden nap ugyanúgy csinálunk, ami segít neki befelé fordulni és ellazulni és amiből a baba tudja, hogy most az elalvás következik. Ez lehet ringatás, dúdolás, hátsimogatás, popsiveregetés, ún. fehér zaj (monoton zaj a szobában pl. ventillátor) vagy bármi más, amit meg tudsz valósítani. Nem szabad azonban teljesen elaltatni, kell, hogy félálomban tudatában legyen az elalvás tényének, így tanul meg elaludni.

[link]

Nálunk egy úgy működött, hogy kialakítottunk egy rituálét. Besötétítek, beteszem a kiságyába, felhúzom a zenélő forgóját, cumi a szájába, takarót borítok rá, a kezébe adom a macirongyát, amit félig az arcára borítok. Igyekszem minél ingerszegényebb, nyugisabb környezetet biztosítani a számára, hogy tudja: most nem játék következik, hanem alvás. Rendesen látszik rajta, hogyan fprdul befelé hogyan szűnik meg számára a külvilág, és minden feloldódik a cumizásban. Sírni soha nem hagyom, és azt sem várom el tőle, hogy egyedül elaludjon. Nem ez a cél, nem az egyedül elalvás a cél, hanem a nyugi, a pihenő, hogy ellazuljon, mert pihennie kell. Ha velem, akkor velem. :-)

Szia.az én babám 6 hós múlt. 5,5 hós koráig nagyon hasfájós volt, ezért sokat ringattuk, kézben sétálva aludt el. Aztán egyik napról a másikra egyszer csak nem zavarta, hogy ülök és nem sétálok vele (zenét hallgattunk és énekeltem neki).

Pár napja pedig nem is akar kézben elaludni. Leteszem az ágyára, átölelem, kicsi simi kicsi ének és alszik is.

Egyedül elaludni nem tudom mikor fog, de nem is várom el tőle, meg olyan jó érzés, hogy "kellek" neki! Persze a te helyzeted nehezebb több gyerkőccel. Próbálgasd fokozatosan, hogy egyre "kevesebbet" kapjon belőled és hátha.