Félek, hogy autista a kisfiam?

20, hosszú lenne.

És más tünetei voltak 1,5 évesen, meg megint más 8 évesen.

A szenzoros tünetek például majdnem teljesen megszűntek. Piciként a 18-as listájával ellentétben pl: pont nem volt mindegy, hogy mit adtam rá, most már többféle ruha-/anyagtípust elfogad.

Vagy pl: ő nem echolált tipikus módon sosem, viszont vannak "beragadt mondatai", amivel kommunikációs igényt fejezne ki, de nem tud tovább lépni vele.

Nem repkedett, nem lábujjhegyezett, helyette hintázott vagy plankot nyomott. Nem rendezett sorba, nem ragaszkodott semmilyen játékhoz. Nem volt "nyunyója/rongyija", cumija.

Hallgatott a nevére 10 hónaposan is.

Stb.

Az én auti kisfiam gyakran felveszi és tartja is a szemkontaktust. Játék közben is gyakran ránk néz, figyeli mit reagálunk a tevékenységére, szereti produkálni magát nekünk és másoknak is. A szemkontaktus megléte vagy hiánya önmagában nem jelent semmit! Nem is értem miért szokták tüneteként emlegetni a

hiányát, attól még simán lehet valaki autista, hogy képes összenézni, visszamosolyog, integet stb..szerintem ezek hiánya csak a súlyosabb esetekre jellemző.

Az már egy sokkal pontosabb gyanújel, hogy jobban érdeklik a tárgyak mint az emberek. Ez nálunk is megvan. Közösségben a legfeltűnőbb, reggel a gondozónőről és a többiekről tudomást se véve rohan a játékok felé míg a többiek a gondozónő körül ülnek hallgatva a mesét a kisfiam játszik valamivel arrébb. Ha felveszem, ölben,

centikre az arcomtol nálunk se nagyon van meg a szemkontakt inkább mindenféle nézelődik a nyaklancommal babrál.

Minden autista más és más, adott helyzettol függően is más és más a viselkedésük, nincs egyetlen olyan dolog sem ami bizonyítaná vagy kizárná egy laikus számára ezt az állapotot.

Léteznek közös jellemzők is persze, meghatarozott a területeken problémák és minőségi eltérések, de még ezek is olyan árnyaltan és egyénileg változó fokban jelennek meg hogy még a hozzáértő szakembernek is nagyon nehéz.