Hogyan oldottátok meg kéthetes baba mellett?

Szerintem a saját és a gyermeked érdekedben is jobb, ha minél előbb megszokja a baba, hogy most már nem vagytok összekötve és nem tudsz a nap 24 órájában vele lenni, mint eddig, amikor még benned volt.

Ha nem szeretnéd ezt az állapotot 2-3 évig, vagy ki tudja meddig, hozzá kell szoktatnod a bébikét a nélküled töltött időhöz. Ha tönkremész idegileg és nem pihensz egy percet sem, azzal nem csak magadnak, de neki is ártasz, ezt kell szem előtt tartani.

Nálam is ez volt az első napokban, a lányom folyton ordított, ha nem látott, én meg rohantam hogy felkapjam, vagy csak az ágya mellett ücsörögjek, de közben semmit nem tudtam elvégezni a teendőim közül. Az egyik ilyen rohangálásnál Édesanyám megállított és azt mondta: Megfogadtam, hogy nem szólok bele, de.... A kicsi jóllakott, büfizett, kakilt, fürdött, tisztába lett téve, alszik is szépen, ha mellette ülsz, tehát nem azért sír, mert valami baja van, hanem azért, mert folyamatosan veled szeretne lenni, mint amikor még a hasadban volt. A saját érdeketekben meg kell tanulnia, hogy mostantól nem így lesz, mert ha most nem teszel ez ellen, az elkövetkező ki tudja milyen hosszú időszakban még levegőt venni se lesz időd!

Hallgattam Édesanyámra, hiszen ő már három gyermeket felnevelt, nekem pedig semmi tapasztalatom nem volt. Az első pár napban nagyon nehéz volt kibírni, hogy ne rohanjak vissza az üvöltő babámhoz, de folyton arra gondoltam, hogy jól van lakva, meg van fürdetve, tisztába van téve és ha mellette ülök, vagy a karomban van, akkor szép nyugodtan elvan, tehát beteg sem lehet, fájdalmai sincsenek.

Szóval pár napig mindig sírt kb. 10 percet, ami óráknak tűnt, persze közben leskelődtem az ajtónál, de visszafogtam magam, hogy ne menjek be. Álomba sírta magát, és csak 3-4 óra múlva ébredt és akkor kezdett sírni.

És akkor egy pár ilyen nap után hirtelen vége szakadt ennek a nagy „szeparációs szorongásnak”, egyszerűen tudomásul vette a babám, hogy nem lehetek vele minden pillanatban. így az alvásidejében szépen el tudtam intézni a teendőimet. Beraktam neki addig nyugtató zenét, és amikor ébren volt, akkor sem kellett már folyton hurcibálni, elvolt szépen az ágyikóban, közben többször benéztem, beszéltem hozzá, elmagyaráztam hogy most éppen milyen teendőim vannak és ha végeztem, akkor majd foglalkozom vele, stb.

Ha folyton magadon fogod hordozni a babádat, soha nem fogja tudni kipihenni/kialudni magát (meg persze te sem), ami miatt a helyzet csak romlani fog. Ráadásul, ha hozzászokik, hogy tényleg nincs egy pillanatra sem magára hagyva, akkor ahogy telik az idő, egyre nehezebb és nehezebb lesz a különválás.

Csak gondolj arra, hogy fogod-e bírni ezt a mostani helyzetet mondjuk úgy 2-3 évig idegösszeomlás nélkül.

A saját és a gyermeked érdekét kell szem előtt tartani.

Tudom, hogy nehéz, mert ilyenkor a gyermeket magunk elé helyezzük, de vajon jót teszel-e azzal neki és magadnak, ha idegi és testi kimerültséggel mondjuk kórházba kerülsz és nem fogod tudni őt, meg még magadat sem ellátni.

Bele kell gondolni a jövőbe és aszerint cselekedni, nem csak a Mostot látni. Hanem azt is, hogy a mostani cselekedet hová fog vezetni.

#22

"egyszerűen tudomásul vette a babám, hogy nem lehetek vele minden pillanatban" inkább csak tudomásul vette hogy nem számíthat az anyjára.

Majd meglátjuk hosszútávon mennyire volt jó a hozzáállásod.