Mikor hagytátok először "egyedül" (apára/nagyszülőkre) a picit?

Apjára szerintem hosszabb időre a 6 hetes kontrollnál hagytam ott először. 3-4 hónaposan már estére is vele hagytam mikor párszor elmentem bulizni. Aztán mondjuk vége lett a jó világnak, mert elkezdte elutasítani a lefejt tejet, szóval egy darabig megint nem igazán tudtam elmozdulni mellőle. Most egy éves és elég anyás, egyszer próbáltam este elmenni, de nem sült el jól, csak ordított az apjánál alvás helyett. Nap közben viszont már kb bármeddig az apjára lehet hagyni mióta rendes kajából is mennyiséget eszik. De az altatáshoz még igényel engem és a mellemet. Ettől függetlenül lassan muszáj lesz megszoknia hogy néha bizony elmegyek én is, este is.

Nagyszülőkre több órára 10 hónaposan hagytuk, meg sem kottyant neki. Viszont olyan előtte is volt sokszor, hogy ők vigyáztak rá úgy, hogy én is itthon voltam csak másik szobában. Majd lassan szeretnék egy este a nagyszülők megpróbálni altatni. Szerintem mondjuk nem fogják tudni, úgyhogy messzire nem megyünk...

#9, ezzel az a baj, hogy nem minden olyan rózsaszín, mint ahogy te gondolod. Ha a nagyszülők alkalmatlanok a feladatra, vagy egyszerűen nem érnek rá vagy nem érdekli őket a gyerek, akkor nincs kit megkérni, valakinek meg muszáj dolgozni, így már ki is alakult az otthon lévő szülőre való ráfüggés.

Nálunk 2 “nagymama” él elvileg, hurrá, de az anyósom a 6 év alatt egyetlen egyszer sem találkozott a gyerekekkel, sosem kérdezte meg, hogy vannak, mi van velük, semmi… A saját gyerekével sem foglalkozik, egyszer nem hívta fel a férjemet az elmúlt 14 évben, mióta együtt vagyunk.

Az én anyám mérgező szülő, annyi szorongásom van, amit okozott, hogy össze se tudnám szedni, neki én nem adnám oda őket, nem akarom, hogy a lányok is úgy megnyomoródjanak lelkileg, ahogy én.

Az apukájukkal tökéletesen elvannak, egy barátnőmre is rá tudom őket hagyni pár órára, ha nagyon muszáj, de más segítség nincs és nem is valószínű, hogy lesz.