14 hónapos, nem cumizó gyereknek "bemutatni" a cumit van még értelme?

Amikor megszületett a második babám, akkor megpróbálkoztunk a cumikkal, de nem nagyon volt rá vevő, mindig kiköpte, ha nem is köpte ki, nagyon sokat nem ért, nem nyugodott meg tőle, nem aludt jobban, szóval elmaradt. Most felmerült bennem, hogy az éjszakák kezdenek lassan élhetetlenek lenni, amikor tényleg állandóan cicin lóg, hogy esetleg megpróbálhatnám cumival helyettesíteni magam? Szívja is és jön is tej, de így nincs az a pelenka, ami hajnalra ne ázna át, mert tényleg este 9-től reggel 7-ig, amíg alszunk (legalábbis én próbálok), addig nonstop szopizik, kb a hátamra nem tudok átfordulni tőle. Napközbenre viszonylag jól haladunk a leszoktatással, de azért még nappal is elég sokat cicizik, és nem is célom még teljesen elvenni tőle, estére sem, de ez azért sok. A nagyobb lányom ilyen idősen is átlag 3-4x ébredt, szopizott alkalmanként 10 percet és kész, fordult is le róla és aludt tovább békésen, valahogy ezt az állapotot szeretném a kicsivel is elérni :D A nagynál annyi könnyebbség volt, hogy ő ~3 hónapos korától kezdve szopizza az ujját, van nyunyója, kedvenc takarója, és ezek éjszaka is segítettek neki az alvásban (amellett, hogy ő is babaöbölben aludt mellettem, mint most a kicsi). A kicsi viszont nem szopizza az ujját (helyette a cicim), nincs rongyija, kedvenc plüsse, nyunyó, takaró, semmi, bármi diszstressz éri szerencsétlent, kb a cici az egyedüli megoldás számára (hangulattól függően, most már, néha elég az ölelés és a ringatás is, hurrá). Szóval ezért gondoltam rá, hogy így egy év távlatából vajon van értelme megint bepróbálkozni a cumival? Van bárki itt az oldalon, akinek hasonló élménye volt a gyerekével, és segített? Vagy tapasztalat, vagy akármi?

Köszönöm előre is!