Hallottatok már ilyet? Anyósom foyamatosan ha átjön a babához azt monjda neki, hogy:szia itt van anya! Persze utánna kapcsol, hogy bocsánat mama?

Nyakon vágnám... :)

Én a helyedben leülnék vele elbeszélgetni. Azért álljon már meg a menet, Te vagy a gyerek anyja, Te szülted!!!

Szépen megmondod neki, hogy "legközelebb már a köszönés előtt figyelj oda, mert elhiszem, hogy véletlen, de ez csak egyszer-kétszer hihető, MINDIG már nem."

Semmi ciki nincs neked ebben, bátran, de finoman szólj neki ezügyben. Szégyelje magát ő, hogy lyen primitiv dolgokat művel.

Mindegyik ezt csinálja az elején, aztán eltelik az első év, majd a második, ráhagyod egy esetleg két órára, és rájönnek, hogy nem fiatalok, és jobb nekik ha csak nézegetik és nem nevelik!

Úgynailyen problémáim voltak nekem is mint neked. Ráadás, hogy a mama velünk él. Most ott tartunk, ha kell viszi a gyereket a bölcsibe, de vigyázni már nem akar rá 20 percnél tovább (meg mondjuk én mindent tudok és szeretek is együtt csinálni a fiammal, úgyhogy igény sincs rá), mert belefárad. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy anyósom már 74 éves (bár nem a bottal járó fajta, csak a nyafogós mindét fájlaló fajta :) ).

Úgyhogy biztos lehetsz benne, hogy téged fog anyának hívni, és te fogod nevelni. :)

Üdv: 2 éves fiú anyuja

Nálunk is van ilyen "nyelvbotlás"...

Nem tetszik, de most minek csináljak belőle ügyet. Ettől semmi nem változik.

Egyébként meg a neveléssel kapcsolatban vagy az lesz, amit valaki írt, hogy később már nem nagyon akarja "nevelgetni" vagy éppenséggel örülsz annak, hogy pár órára rábízhatod, amíg te elszabadulsz otthonról.

Hidd el nem érdemes az ilyeneken összeveszni, mert még nem tudhatod, mikor jön jól a segítsége.

Azt meg konkrétan megmondhatod, hogy eszed ágában sincs egyenlőre visszamenni dolgozni, örülsz, hogy a gyereked mellett lehetsz. Mindezt meg lehet emberi módon is tenni.