8 hónapos babám ordítva veszekedik, hogy vegyem ki a járókából, pl amikor főzök. Ez normális?

Ha ez ilyen egyszeru lenne 11-es. Mondjuk a kerdezo eseteben nem tudom mi a helyzet, a gyereknek csak a jaroka a baja vagy az, hogy nincs kezben, de nalunk oda mehet, ahova csak akar, megis sokszor inkabb kezben lenne.

Orditani nem hagyom, ha a hatamon van fozes kozben, akkor nem froccsen ra semmi, mert ugyebar hatul van :)

Az enyém 76 cm és 10,2 kg. Én 149 cm vagyok és 50 kg. Kb meghalok mimden nap nagyon nehéz nagyon fáj a derekam de sajnos muszáj hordoznkm mert ha nem sír.

Normális az ordíbálás az enyék is ordít sokszor.

Jaja, ne is legyen véletlenül se lerakva az a gyerek soha, ne tanulja meg elfoglalni magát, még a végén megsérül a lelke (és nem, nem azt mondom, hogy SOHA ne legyen kézben vagy felkötve).

Akkor biza jó szórakozást a hát-és derékfájáshoz. Megérdemlitek. :)

Ne haragudj 17-es, de te hagytad akkor sirni a gyereket? Gondolom igen. Vagy egyaltalan azt se tudod mirol beszelsz, mert a tied olyan volt, hogy tokeletesen elvolt lerakva is. Ugy konnyu masoknak megmondani a tutit.

Termeszetesen van lent a foldon is eleget, de ha sir, felveszem, mert nem hinnem, hogy az olyan jo volna neki, ha hagynam orakat orditani. Ha szerinted igen, oke,te dolgod.

De szerencsere masok vagyunk.

Nem hagytam órákat ordítani. De ha bármi oknál fogva le kellett tennem őket, akkor letettem. Nem vittem magammal őket még a wc-re is, és amikor már tudtak egyedül mozogni (kúszni-mászni), beszüntettem a hordozást is. Mert a "fáj a hátam/derekam" az egy teljesen valid indok. És igen, ha sírtak amíg én sz@rtam (bocsánat), akkor sírtak, azért bélcsavarodást nem fogok kapni.

Ha ennyire problémás a főzés, akkor kell keresni egy helyet, ahonnan szállítanak ki menüt, összességében semmivel nem jön ki több pénzre, mint otthon főzőcskézni (ha beleszámolom a vizet, a villanyt, a mosogatást, a boltba járkálás idejét, meg egyáltalán a logisztikát, hogy kitaláljam, melyik napra mit főzzek). Vagy lehet délután-estefelé főzni mindig a következő (akár 2) napra, amikor már otthon van apuka is és szórakoztatja a gyereket.

Nincs baj a hordozással, a kötődéssel, a válaszkészséggel, ezt leszögezem, sőt. De amikor már az egészségem rovására megy, akkor bizony nem csinálom tovább, akkor se, ha a gyerek sír. Qrva gáznak tartom, hogy sok nő szerint teljesen okés dolog belerokkanni az anyaságba, de persze ez csak az én véleményem.

Igen, lehet hogy sírni is fog valamennyit, de aztán rájön, hogy baromi izgi fel-le kószálni a lakásban és játszani, kipakolni egy random ruhásfiókot, rámolni, "rosszalkodni". 8-9 hónaposan pont ebben a korban vannak. És ez nem órákat jelent, azért a legtöbb kaja nem kívánja meg, hogy másfél órán át el se mozdulhass mellőle. Amikor épp el tudsz, mert mondjuk betetted a sütőbe, akkor meg addig is játszhatsz vele... Semmi baja nem lesz ettől a gyereknek, sőt, hosszú távon csak jót teszel vele, mert könnyebben el fogja fogadni, hogy NÉHA muszáj kezdenie magával valamit egyedül.

Jézusom melletted meghalna a gyerekem...

Az én fiam 5 perc alatt képes fulladásig sírni. És igen inkább belerokkanok de tudom hogy szüksége van rám a gyerekemnek (akit én vállaltam!). Pedig tud ülni kúszni mászni de mégis ölben akar lenni.

Miért?

Mert fáj a foga (egyszerre jön neki 4) és anyás.