Van egy 5 hetes kisbabám. A nappalok kaotikusak, éjszaka van, hogy jól alszik, van, hogy nehezen alszik el, hamar ébred. Sírom vissza folyamatosan a régi életem, és olyan vagyok, mint a mosott sz*r. Semmire nincs időm, magamra se, férjemre se. (?)

Ahogy 1 írja.

Jobb nem valószínű, hogy lesz, pontosabban mindig máshogy lesz nehéz.

Csak edződsz, megszokod.

Lányom 2 éves. A mai napig éjjel 5-6x kel.

Én, aki a 9óra alvás után zombi voltam gyerek elött, most simán beérem 6óra alvással 5részletben.

Mire megszoktam a nemalvást, jött a fogzás, mozgásfejlődés, szepa, most épp tombol a dackorszak. Mind iszonyú nehéz, megterhelő anyának-babának.

Erre praktikát nem lehet ajánlani, csak túlélni kell sokszor.

Fiam 4.5 éves. Nála most érzem azt, hogy könnyebb lett. Kb 3 hónapja alussza át az éjszakákat csak, mostmár nem dacol velem.

Nekem akkor lett jobb amikor a fiam végre nem üvöltött a babakocsiban,és elvolt 10 percnél tovább az ágyon vagy akárhol(olyan négy hónapos korától)

Aztán amikor elkezdett járni(13 hónapos volt)onnantól kezdve normálisan kezdtem érezni magam,nem éreztem nyűgnek a napokat.

Holnap lesz 17 hónapos és most mar teljesen helyre jöttem,szerencsére.

A kislányom 4 hónapos kora körül kezdte átaludni az éjszakákat, akkorra állt be nála az éjszaka-nappal érzete szerintem. Az egy nagy könnyebbség volt, hogy kicsit többet tudtam érdemben pihenni. Nálunk csak akkor nincs alvás éjjel, ha valami van... Pl. fogzás, vagy betegség, akkor viszont nem 5-ször kel, hanem egyszer és nem alszik vissza, nem lehet tőle eljönni, egy kis matrica egész éjszaka. Ezt megszoktam és elfogadtam. Heti 1-2 ilyen éjszakánk tuti van, de a többin legalább jól alszunk.

Nekem akkor is könnyebb lett, amikor elkezdett kúszni/mászni, már nem sírdogált állandóan, nem kellett mindig kézben tartani és szintén mérföldkő volt az is, amikor járni kezdett. Most úgy látom, hogy azzal is könnyebb lesz, ahogy szép lassan beszélni kezd.

Összességében minden korszaknak megvan a nehézsége, de máshogy nehéz. Nekem az első 3-4 hónap borzasztó volt, én nagyon véglegesnek éltem meg, hogy mostantól ez lesz. 16 hónapos mégcsak a kislányom, de én mostmár azt érzem, hogy lassan visszakapjuk az életünket, belerázódtunk a dolgokba, könnyebben tudunk mozdulni, stb.

Mellesleg annyira gyorsan elrepült ez a másfél év, hogy pikkpakk cserfes ovisaink lesznek, akik már teljesen másféle foglalkozást igényelnek, mint egy újszülött.

Próbáld észben tartani, hogy a jelenlegi állapot változni fog, nem marad örökre így. Túl kell élni.

Nem lesz konnyebb, dehogy lesz.

Irom ezt egyeulallo anyakent , mindent 100 %ban teljesen egyedul csinaltam az elejetol, csalad sincs.

Az ujszulott kor a legkonnyebb, a kialavatlansagot kb. fel ev alatt megszokja az ember, aztan jon a fogzas, maszas, aztan mikor mindent a szajaba vesz, random elvagodik a konyhakovon.

Aztan bolcsode, neked meg full allas a munkahelyen, ugy, hogy este sem alszol.

Kitartast, nem vagy egyedul mas is szul a vilagban, tul lehet elni.