Mi a baj velem?

3,5 hónapos.. nem 8 éves.. még jó ideig nem lesz el egymagában. Sőt jön majd a szeparációs korszak 2* is, a dackorszakról ne is beszéljünk.

Ez egy ilyen korszak, és minden korszaknak meg van a maga nehézsége.

Hát kitartást. Nekem ugyanez van 8 kilósban, sok éjszakai keléssel (7 hónapos). Egész nap ölben lenne, de a hordozókat utálja. Nálunk valahogy pont 4 hónapos kora körül kezdett elmúlni a baby blues ami szülés után kialakult nálam. Onnantól kezdtek kicsit kiszámíthatóbbá válni a napok. Na nem szigorú napirendre gondolok, az még most sincs. De sokkal jobban kezdtem érezni mikor mi baja és hogy tudok segíteni neki.

De magában nincs el. Most szepa miatt még annyit sem mint eddig, ráadásul most csak én kellek neki, eddig legalább az apjának át tudtam adni ha otthon volt. Szerintem jó darabig nem is lesz el még magában. Eddig azt vártam, hogy tanuljon meg kúszni, hátha majd akkor. Most már kúszik, de nem hozott nagy változást. 5 perc alatt bekúszik valami alá, aztán ugyanúgy üvölt hogy vegyem fel. Most azt várom hogy tudjon ülni, hátha majd akkor jobban eljátszik. Mert most tényleg egész nap szórakoztatni kell. Van pihenőszéke, abban kb 10 percig el tud lenni, addig pisilek, iszok, eszek, amit épp kell. Amúgy meg járkálunk körbe a lakásban, énekelek, mondókázok. A legújabb játéka hogy levesz dolgokat a polcokról aztán ledobja. Én meg hajoljak le vele, hogy fel tudja venni. A hátam már szerencsére nem érzem, most épp a csuklóm tropa, úgy fáj mintha le akarna törni. Viszont elkezdett tényleg nagyokat aludni, ez nagyon jó. Most vettem csípőhordozót, ebben tud kifelé fordulva ülni, nekem meg legalább a fél kezem pihenhet, ha már a rendes hordozás esélytelen. Örülök a lehűlésnek, lehet menni vele sétálni legalább, azt imádja. Hát ilyen apró örömök vannak, ezeket kell beosztani egy darabig. Tényleg örülj neki, hogy legalább a tiéd jó alvó, én még mindig minimum négyszer kelek az enyémmel.

Szóval nincs semmi baj veled. Mindenkinek nehéz ez. De reméljük könnyebb lesz. Nekem minden hónappal könnyebb, mert ahogy fejlődik, azt hatalmas öröm nézni. Cserébe mindig van valami szar, fogzás, növekedési ugrás, alvási regresszió, most épp szepa. De mind elmúlik egyszer szerencsére, és akkor jön egy átmeneti könnyebb korszak. Legalábbis eddig ezt tapasztalom.

Idő, idő és idő.

Nálunk akkor lett csak jobb, miután megtanult önállóan járni. Addig csakis kézben volt el.