Hogy minősíthető azaz apuka ki 6 hónapos kicsire "véletlen megfeledkezve" közel ráfetreng?

fáradt...

Én anya vagyok, és emlékszem, négy hetes volt a lányom, felébredt éjjel... felriadtam rá, és lökdöstem a férjem, hogy most én vagyok hülye, vagy valahol sír egy gyerek :D CSinál fura dolgokat a kimerültség.

Nézd, mindenki jót akar a gyerekének, nem szándékosan akart ráfeküdni a babára. Hibázni mindenki szokott, anyák, apák is. Egyszer úgy keltem fel a pár hetes babámmal az ágyról, majdnem beütöttem erőből a kutacsát. Pedig én feledékeny sem vagyok, inkább túl aggódós. Napokig nem tértem magamhoz, hogy pici figyelmetlenség elég a bajhoz. Nem lett baj, ahogy nálatok sem. Szerintem örüljetek hogy nem lett baj, ahelyett hogy pörögtök milyen rossz ez a gonosz apa. Kérdező, bizony veled is előfordulhat hogy hibázol, senki nem tökéletes.

Én egyszer félálomban betakartam az egész gyereket. Azonnal felébredtem, nem lett baj. Kimerült voltam, ezért történt.

Lehetett volna baj, de nem lett. Nem rugózok rajta. Te se tedd

6,mi a fiammal a születése óta alszunk,17 hónapos és soha nem történt meg,hogy rafekudtunk volna.

Lányom hat éves koráig velünk aludt,szinten nem történt semmi baj

Van aki együtt alszik van aki nem alszik együtt a babával.

Nekem már kiskamasz lányom van, és kisebb balesetek, malőrök történtek már az apja és az én hibámból is. Nem nő fel enélkül gyerek. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a lobogó víz mellett, kerti medencében ott kell hagyni kisgyereket stb., kitenni ténylegesen veszélyes szituknak, de bármilyen óvatos, gondos is vagy, tutira lesznek olyanok, amikor vmit elcseszel, és a gyerek látja kisebb-nagyobb mértékben kárát. Vagy pl. van macskám, rúgtam már le álmomból felriadva az ágyról, többször tapostam már a farkára, egyebek.

A természetes, hogy a helyzetet látva megijedtél, én tuti, hogy reflexből rá is kiabáltam volna, de lehiggadva, és hogy nem történt semmi, nem kell máglyára vetni.