Hogyan tudnék túllépni ezen az egészen, és nem félni?

Szerintem is ezt pszichológussal dolgozd fel ezt a traumát. Átérzem, anyukám áttétes rákos...Nagyon nehéz. Ráadásul a lányom betegen született, voltam vele mindenhol is kórházban. Láttam nagyon beteg babákat,és az nagyon nehéz volt. Évekig emlegettünk a férjemmel egy babát! Gondolhatod,hogy nézett ki szerencsétlen kicsi baba,ha évek múlva is szóba került.

Ezek traumák. Ha úgy érzed,emiatt félsz,menj el pszichológushoz. Segít,hidd el. Ha egy jót találsz.

Sajnos a betegségek ellen nem tehetünk semmit. A balesetek ellen sem. Ezt be kell vállalni, ez együtt jár az élettel. Valaki szerencsésebb,valaki nem. De ha igazán vágysz gyerekre,emiatt ne mondj le róla.

Nem tudom. Bár nálunk "még" nem volt ilyen szomorú haláleset, de nekem minden nap eszembe jut, hogy mi van, ha a lányom meghal, rákos lesz... MINDEN EGYES NAP. Nehéz így élni.

Amikor fiatalabb voltam, anyám egyik munkatársának a 8 éves gyereke halt meg rákban, évekig küzdött... Szörnyű, hogy ilyen létezik. Lehet hogy más anyukáknak nem jutnak ilyenek az eszükbe, én azokat irigylem :(

Nálam nem a közvetlen családban, hanem az egyik kollégám volt olyan aki fiatalon rákos beteg lett, leépült, szenvedett és meghalt. Nagyon nehéz ezt egyáltalán feldolgozni még általánosságban is hogy az élet ilyeneket is hozhat. Nekem is sokszor eszembe jut hogy nem tudnám elviselni, ha a gyerekem vagy akár anyukám, testvérem szeretteim ilyen állapotban kéne látni. De igazából akármilyen nehéz is elfogadni, tényleg ez is az élet része, de amíg éppen nincs ilyen gond, nem érdemes túl sok gondolatot az aggódasra vesztegetni.

Pszichoterápia tényleg érdemes lehet.

Látszik hogy jó ember vagy, és az anyukádnak biztos sokat jelentett, hogy szeretted és mellette álltál a betegsége alatt.