Akinek extrém barátkozós volt a babája piciként, annál ez meddig tartott?
Kisfiam 10 hónapos, lakótelepen lakunk, nagyon sokat sétálunk 2 hetes kora óta, sok a szomszéd, akik mindig megcsodálták a babakocsiban, szóval megszokta az idegeneket. Mindig is viszonylag nyugodt, kedves, mosolygós baba volt.
Most viszont már nagyon durván barátkozik mindenkivel, zebránál, boltok pénztáránál állva csak azt veszem észre, hogy mosolyog valakire a hátam mögött, teszi-veszi magát, integet :)
Szinte kiprovokálja, hogy figyeljenek rá, rendesen megsértődik, ha nem foglalkozik vele, akit kinézett magának. Szeparációs szorongásnak egyelőre nyoma sincs, ha valaki ottmarad vele, simán ki tudok menni a szobából, nem sír, először látott ismerős karjában jól érezte magát, míg körbevitte a kerten stb.
Akiknek ilyen kis barátságos volt a babája, ott meddig tartott ez? Egyelőre nem zavar, sőt, nagyon imádnivaló, csak furcsának találom, hogy pont fiú létére ilyen :)
Az ilyen babáknál egyébként mik a tapasztalatok a szeparációs szorongással kapcsolatban?
Azért érezhető? Vagy nem volt egyáltalán?
Én eddig csak annyit tapasztaltam, hogy néha mamától nem fogadja el az ételt, csak tőlem, és ha este már fárad és nyűgösödik, akkor sír, ha valamiért ki kell mennem a szobából, hiába van ott mama.
#13
Nálunk szóról szóra ugyanez
A fiam is ilyen. Mosolyog mindenkire, integet, puszit dobál. A boltban már várják az eladók, mert mindig jó kedvük lesz tőle.
Viszont iszonyatosan tombol nála a szeparációs szorongás. Olyan nagyon, hogy este pl.az apja nem adhatja neki a tejitalt, mert sír. Éjszaka az apja a közelébe se mehet. Brutális, és már hónapok óta tart nálunk.
Hű, akkor úgy látszik nincs egységes séma :)
Nagyon köszönöm a válaszokat mindenkinek, de várok még további tapasztalatokat is! Jöhet jótanács is, pl. hogy milyen meglepő dolgokra készüljek fel :)
A legnagyobb Fiam séta közben simán csinált egy hátraarcot és elment a Neki szimpatikus ember után. Nagyon kellett Rá figyelnem.
A középső Fiam már más volt, Neki kellett egy kis idő, amíg engedett valakit a közelébe, de utána elválaszthatatlan barátok lettek.
A legkisebb most 20 hónapos. Integet pápát, dob puszit is, de nem engedi felemelni Magát, csak néhány ismerősnek, barátnak. Ő most van benne egy kemény szeparációs szorongásban. Apa és én vagyunk a biztos pontja, ha a mi kezünkben van, bárkivel kedves, mosolyog, dumál Neki, csak senki ne akarja felvenni.
Szintén 10 hónapos fiam van. Ugyanez amit leírtál, csak mi keveset sétálunk, férjemmel nevelem és én egyáltalán nem vagyok barátkozós. Nekem is furcsa, de szerintem ez életkori sajátosság is lehet. Még nem tapasztalt nagyon negatívat, gondolom sok pozitív visszacsatolást kap. Akinek nem integetnek mosolyogva sokan vissza, az leszokik róla egy idő után szerintem. Plázában mindenkinek integetett és láttam rajta hogy nem érti hogy miért mennek el mellette az emberek.
Idős néniket különösen szereti :D
Szerintem fog ez változni még, sok minden befolyásolhatja.
Nálunk a szepa is beindult, sokat kéredzkedik fel a kezembe, ettől még másokkal is simán elvan. De magában nem játszik el sokat, inkább utánam jön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!