Akinek riasztott már be a légzésfigyelő?

Szia!Amikor hazahoztuk a kórházból,még aznap este riasztott,soha nem felejtem el azt az érzést,akkor éjszaka még vagy 5-ször,utána minden éjszaka kb 4 hétig,idegileg kész voltam,nem mertem aludni!

Mindig vett levegőt csak a védőnő szerint felületesen..

Utána refluxos lett és megkellet emelni a matracot a fejénél,és azóta egyszer sem riasztott!

Kiderült hogy feszült a matrac,és nem ért az érzékelőhöz teljesen!

Nem kívánom senkinek az első heteket!

Szia!

A lányomnál légzésfigyelőztünk, és bizton állíthatom, életem legszörnyűbb időszaka volt az az egy év! Azért vettük, hogy nyugodt legyek, de soha annyit nem idegeskedtem, mint akkor.

Ahogy hazahoztuk a kórházból (időre született, 4 kilós, egészséges, gyönyörű baba), rögtön az első éjszakán beriasztott, azóta is látom magam előtt, ahogy a pufi kis arcán villog a kijelző piros fénye. Szörnyű volt!

Kikaptam én is, felriadt, sírt, mert megijedt....Akkor éjjel ülve, ölben altattam, én nem aludtam semmit.

Egy hét múlva ugyanez.

A gyerekdoki azt mondta, 15 másodperc (ennyire van állítva a gép alapból) az semmi, mármint, ha annyi ideig nem vesz levegőt. Nekem viszont nagyon hosszúnak tűnt, egyáltalán nem nyugodtam meg.

3 hónapos koráig legalább 10-szer beriasztott, én pedig éjszakánként felkönyökölve "aludtam", és állandóan a kijelzőt lestem, jó ritmusban villan-e, és ha egy picit is később villant fel a zöld lámpácska, mág ugrottam is ki az ágyból, mint nyúl a bokorból

3 hónaposan bekértem magunkat a kórházba egy alapos kivizsgálásra. Épp csak ki nem fordították szegényt, annyira megvizsgálták a 4 nap alatt. Teljesen egészséges volt.

Utána 4,5 hónaposan még egyszer beriasztott, aztán később már nem. 15 hónaposan vettem ki alóla.

A dokik a klinikán azt mondták, tegyük közvetlenül a lepedő alá a lapokat, ne a matrac alá.

És mindegyik orvos azzal kezdte a vizsgálatot, hogy amikor jelzett a gép, elkékült-e, tónustalan volt-e, kellett-e rázni, hogy levegőt vegyen, kapkodott-e levegő után, mikor felébredt.

De ilyen soha, egyetlen riasztás után sem volt. Eleinte kikapkodtam, akkor azonnal felkelt, és azért sírt, mert megijedt. Később már nem kaptam ki, hanem kikapcsoltam a riasztót, és csak odatettem a kezem a hasára, hogy érezzem, tényleg nem lélegzik-e. Hogy ettől-e, vagy egyébként is...de ilyenkor mindig éreztem, hogy megemelkedik szépen a mellkasa, tehát lélegzik. Ha esetleg addig tényleg nem vett levegőt, utána spontán vett magától is.

Akkor végigrettegtem azt az egy évet, de nem tudhatom, mi történhetett volna, ha nincs a gép. Nem merek belegondolni sem.

Azóta született még egy babám, aki hamarosan egy éves lesz. Nála nem használtam.

Nem kell kikapkodni a gyereket, hanem rá kell fújni picit az arcára, ha nincs gond ilyenkor jól láthatóan egy nagy levegőt vesz és szépen alszik tovább.

Nekünk is 3-as fölé kellett tekerni a készüléket, hogy ne legyen téves riasztás.

Nálunk többször is, de nem kaptam szivrohamot, mivel a riasztás hangjára felriadt mindig és levegőt vett szépen, és ennyi.

Márpedig pont ez a feladata a légzésfigyelőnek, jelez, ha gond van és ekkor a baba sokszor már a hangra felriad és levegőt vesz.