Az 1 éves gyerekem hiszrirohamokban tör ki es földhöz veri magát, csapkod, üt, vigasztalhatatlan. Ti mit csináltok ilyen esetben?
Most múlt egy hete 1 éves. Ha nem sikerül neki valami, ordít, csapkod, üvölt.
Ha olyanja van,akkor is ezt teszi ha arrébb megyek fél méterre.
Éjszakánként köztünk kell aludjon, mert hiába rakom be a kiságyba este, kb 2-3 óra múlva észreveszi hogy nem köztünk van és átkéreszkedik, feláll a kiságyba és sír. Ahogy átrakom közénk abbahagyja, de van hogy felkel éjjel és adnom kell neki inni vagy cumit, és nagynehezen "elvergődi" magát.
Nem szoktam sírni hagyni, legalábbis különbseget teszek sírás és sírás között, de van hogy nagyon extrém amit művel és annyira kiakadok hogyha nem használ a közelségem se akkor leültetem magam mellé és beszélek hozzá, aztán annyira elfárad a sírásban hogy elalszik.
Van normális napirendje, sokat vagyunk levegőn is, már tud menni pár lépést, nem hasfájós. Korábban nem csinálta ezeket, amúgy kb 10 hós korától kezdett romlani a belyzet. Próbálok türelmes lenni, de annyira ki tud hozni a sodromból rz az ordítozás de legfőképp az, hogy nem találok mindig megoldást a sírására.
Az pl különösen zavar hogy földhözveri magát, csapkod...
Már idegességemben káromkodok meg sírok, és már volt olyan hogy látta h sírok és akkor abbahagyta a sírást és csak néz rám... érdekes, nem?
De nyilván elég hülyén néz ki ha állandóan elkezdek sírni azért csakhogy, ő lenyugodjon....ez nálam csak akkor jön ha már nagyon elfogyott a türelmem.
Kb napi 5x nyom le hisztit, abból 2 brutális...
Mit tegyek??? :(
válasza:
válasza: válasza:Üdv a dackorazakban.
Nem akarlak elkeseríteni, ez még csak a bemelegítés.
Mit tegyél?
Éld túl, ne legyél idegbeteg, szedj nyugtatót, vagy csak szimplan fogadd el, hogy ez egy normális folyamat.
1-2-3év és jobb lesz. Pontosabban máshogy lesz rossz :)
18hónapos a kicsi, 4 éves a nagy. Mind a kettő benne van. Élvezet az élet. De viccen kívül.
válasza: válasza:Hát én úgy imádom, amikor színpadiasan lefekszik a földre, odanyomja az arcát a földhöz és vinnyog 😆
Volt, hogy anyukám megérte tartani, hogy ne vágja hátra magát.
Most éppen azért sír, mert nem hagyom, hogy megharapja a lábujjamat 😏
Ez ilyen és ez még eltarthat 3 éves koráig is.
Ne vedd magadra, vonulj ki a szituációból, várd meg amíg lecseng.
Én nem szoktam odamenni hozzá, de hívom, hogy jöjjön ölelkezni. Ha szeretne jön, ha nem békén hagyom.
válasza: válasza:Ez nem teljesen dackorszak - még - , inkább egy fejlődési állomás. Akar dolgokat, próbálkozik, nem sikerül, csalódik. Ez frusztrálja, az érzései szabályozásáért felelős agyi terület még nem alakult ki, tehát benne van egy negatív érzelem hullámban, aminek számára se eleje se vége. A szülők ott rontják el, hogy nekiállnak felnőtt logikával magyarázni, érvelni, akármi, pedig full felesleges - még - el kell fogadni, hogy neked az érzéseire kell reagálni. Ha bőgsz, akkor csak jobban kétségbeesik, hogy akármi is történik, az tényleg rossz, mert anya is ki van bukva.
Pl: gyermeked fel akarja nyalni a kavicsot a földről, nem engeded, sírás. Elkezdhetsz neki érvelni baktériumokról, fulladásveszélyről, arról, hogy nem étel a kavics, de hiábavaló, mert azért sír, mert már elöntötte a fos az agyát, és nem bír lehiggadni.
Kiemelheted a szituációból, megnevezheted az érzéseit (látom csalódott/zaklatott vagy, mert jó lett volna megkóstolni a követ), megakadályozod, hogy kárt tegyen magában, aztán mutatsz neki valami mást vagy viszed tovább. A lényeg, hogy segíted, hogy vissza tudjon kerülni a higgadt állapotba. Nálunk ez először vagy másfél órás tombolások árán sikerült, de már lerövidült a menetidő 30 percekre. Ő is tanul, fejlődik. Sok ilyen lesz még. Gyakorolj, és ne vedd magadra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!