Baj, ha van igényem a babától külön töltött időre is?

5 hetes a lányunk, szeretem, kötődöm hozzá, de nagyon jól esik naponta az az 1-2 óra, amikor nélküle vagyok. Vagyis nem is az, hogy jól esik, de örülök neki... Hogy kicsit a gondolataimmal vagyok, magammal foglalkozom, tudok nyugodtan olvasni például, vagy aludni (hiába jó alvó a babánk, nem vagyok hozzászokva a koránkeléshez, vagy hogy produktív legyek reggel).

Másoknál meg hallom, hogy ők még az egyévest sem hagyták soha másra, nem voltak tőle külön fél órát sem, vagy éppen ovis gyereknél mondják, hogy mióta megszületett, sehol nem voltak kettesben a férjükkel. Ilyenkor elgondolkozom, hogy talán gond van velem, "rosszul vagyok bekötve".

Mert márciusban lesz a férjem kerek születésnapja, szervezek neki meglepetésbulit és anyukámmal már meg van beszélve, hogy ha minden rendben, akkor az esti fürdetés, etetés, altatás után ő maradna itthon a babával, én pedig visszamegyek a szülinapra. Nyilván ez nincs kőbe vésve, ha pont rosszabb időszaka lesz a picinek, vagy beteg lesz, anyás lesz, akkor nem, de ha az alvási rutinja marad ennyire jó, akkor úgy érzem, hogy belefér ez.

Vagy minél idősebb a babánk, annál jobban kialakul a kötődés és később már félteni fogom, ha nem velem, mellettem van? Hogy működik ez?

De pl. féltsem a saját apjától, nagyszüleitől, mikor tudom, hogy ők is rajongásig szeretik már most és mindennél jobban vigyáznak rá, le sem teszik?