Ráütsz a kezére arcára fejére popójára?

Nem csapok rá. Rászólok. Ha kell, megfogom a lezét, így nem tudja folytatni. Aztán fölveszem és elviszem onnan. Bevonom más játékba. Ha juszt is visszamegy, fölveszem a hátamra a hurciban.

Ha sírva fakad és fekszik a padlón, mert megtiltottam neki valamit (szóban, kedvesen), akkor ölbe veszem megvigasztalni.

Tehát ő megcsap, mert azt hiszi, hogy játék. Ha te erre visszacsapsz, szerinted mit fog gondolni?🤔

Megfogom a kezét (rúgásnál nyilvan a lábát) és határozottan elmondom, hogy nem szabad. Igen, 101x-szer is, ha kell 200x is.

Azért egyáltalán nem mindegy, hogy rácsapunk egy moderáltat a kezére, a pelenkás fenekére, vagy vörösre/véresre verjük az egész gyereket!

Igaz, hogy a gyerek abból tanul, amit lát, viszont ha eleve benne van az agresszió úgy, hogy csak szép szavakat kap mindig, akkor meg kell neki mutatni, hogy amit csinál, az fáj.

Amikor a lányom kicsi volt, próbálkozott ilyenekkel. Először csak szép szóval próbáltam megértetni vele, hogy ilyet nem szabad. De nem értette, mivel azt sem tudta, hogy amit csinál, azzal fájdalmat okoz. Tehát ezt kellett vele megértetni.

Aztán egyszer meghúzta a hajamat idegből, én pedig rögtön ugyanazt csináltam, de kevés intenzitással. Aztán megkérdeztem tőle, hogy: Milyen érzés volt? Fájt? Na, anyu ugyanezt érzi, amikor te csinálod! Ezért nem szabad ilyet csinálni, mert fáj! És ha még egyszer megteszed, anya megint visszaadja.

Az az igazság, hogy soha többet nem csinálta, tehát nem kellett megismételnem a műveletet, mert elsőre megértette! Hogy miért? Mivel visszakapta, felfogta hogy az fáj, és nem akarta még egyszer átélni! Sőt, mással sem próbálkozott többé.

A gyerekek nem hülyék! De amíg a szülők hagyják (sokszor évekig), hogy ütlegelje, rugdossa, pofozza őket és kínozza a kisállatokat, hozzájuk vágjon dolgokat, és csak annyit mondanak hogy EZT NEM SZABAD, KISFIAM, KISLÁNYOM, abból a büdös életben nem tanulja meg, hogy amit csinál, azzal fájdalmat okoz másoknak. Nem véletlenül szenvednek emiatt a tudatlan szülők (és sajnos az ártatlan kisállatok) évekig. Hiszen, ha használna a NEM SZABAD, akkor nem folyna tovább a dolog évekig.

Egyszer kell csak (maximum kétszer) visszaadni a gyereknek, amit tett, egy életre meg fog benne maradni és nem lesz belőle egy bántalmazó felnőtt csak azért, mert gyerekkorában is büntetés nélkül hagyták az agresszióját.

Ez nem számít verésnek és nem is fog bennünk életre szóló törést okozni.

Én nagyon sok komoly verést kaptam gyerekkoromban csak azért, mert a szülőm magára maradt 2 gyerekkel, ideges volt, amiért nem mosogattam el, egy órával később mentem haza, vagy 1-est kaptam valamiből. Kiskoromban sem bántalmaztam őket, és később, idős korukra is próbáltam megértést tanúsítani és a halálukig támogattam őket, akkora nagyon megbánták, amit tettek és lelkifurdalással mentek át a túloldalra. Tudták, hogy nagyon rosszat csináltak és én megbocsájtottam, bár elfelejteni nem tudom, amíg élek.

Igaz, hogy a gyerekkori bánásmód örök sebet hagyott bennem, mégsem lettem bűnöző, agresszív ember, sőt, a saját gyerekemet sem veréssel, hanem megértéssel és türelemmel neveltem. Mert azt mondtam, hogy őt nem fogom kitenni annak, amit én átéltem.

Attól a „hatalmas veréstől" eltekintve, hogy kicsiként egyszer demonstráltam neki, hogy nem bántunk másokat, mert az fáj.

Most 24 éves és egyáltalán nem emlékszik arra, amikor megtépte a hajamat, én pedig visszaadtam és elmagyaráztam hogy miért (elmeséltem neki). Viszont egy nyugodt, kiegyensúlyozott felnőtt és azt mondta, hogy ha gyereke lesz, akkor úgy akarja majd nevelni, ahogy én őt.

A demonstrációt nem úgy kell elképzelni, hogy mostantól állandóan verekedni fog a gyerek meg a szülő egymással, ahogy azt sokan képzelik.

Mert egy ilyen demonstráció után az okos gyerek megérti a leckét és többet nem fogja azt csinálni, amiről a saját bőrén tapasztalta, hogy fáj!

Kérlek Cubina ne hirdesd az ostobaságot. Végig olvasni nem bírtam a sületlenségeid , ide oda beleolvasva is elég volt . Ilyen felfogással ne adj gyermeknevelési tanácsokat kérlek! Így is elég bajban van a világ.

Olvass neveléssel kapcsolatos könyveket szamemberektől, például olvass utána mennyi idősen képes egy gyerek beleképzelni magát más helyzetébe. Nem azért nem tudja,hogy ez neked fáj, mert hülye, hanem azért mert a fejlődése nemnl tart ott jelenleg.

Kérdező, ilyen esetben ha látod, hogy kezd bedühödni, nagyon figyeld a reakcióit, amint próbál ütni, rúgni kapd el kezét, lábát és akadályozd meg. Valamint mondd el neki százszor, ezerszer, hogy nem szabad. Ne ragozd miért, 1,5 évesen nem érti még meg. Ha bedühödik tereld el a figyelmét, valami nagyon érdekes dolgot kínálj neki, zökkentsd ki valami vicces dologgal. Az a lényeg kiemelt az adott szituációból. Ha agresszióra agresszióval válaszolsz, ezt a mintát fogja egész életében követni, ami lássuk be nem jó taktika. Sokkal jobb a higgadtság átadása.

Visszanézve nem hagytam neki, megfogtam a kezét, vagy mondtam, de emelt hangra sem reagált, hisz nem váltott ki félelmet. Jó sokszor el is szaladt, meg ilyesmi, 2 éves kora körül meg ordított mint a sakál, ha valamit nem lehetett, vagy direkt csinálta..

Legközelebb le leszek pontozva, de ezt fogom csinálni, mint a kutyáknál:

Ha megüt, hangosan mondom, hogy “au, megütöttél, ez fáj nekem” mit kell csinálni ha fáj? És megmutatom én, ha nem csinálja az ő kezével simizem meg a fejem, és kap egy puszit/gabonapehelydarabot(gondolom mivel amúgy is puszilom az nem fog hatni:)

Egyre kevesebb szöveggel tanítom majd be a helyes viselkedésre, hogy eljussunk oda, hogy AUnál magától simogat meg. Persze később magyarázok is, de a helyzetben csak idomítás lesz. Aztán ha ez megvan, jöhet a kézelkapás-tiltás-jutalom ha megállította a kezét, majd jutalon, ha rossz éri, és nem csap oda. Állattal is ez.

Jó tudatosan fogom csinálni, már tudom, hogy a lelkiismeret mi vagyunk, így a “nem szabad, az fáj neki”t nagyon be fogom vésni:) a jóvátételre jutalmazósdi kell, hogy gyorsabban rögzüljön, és ilyen “csináld, amit mondanak” szintén. Illetve ha valamit utál, de hasznos(étel, mosakodás)” Ez jó neked”

Idomítani kell, mert másfélévesen csak így lehet elérni a kívánt viselkedést. Van, aki ösztönösen csinálja, nekem rá kellett jönnöm. Egyébként tudtam, hogy nem várhatom hogy egyből csinálja de mikor már 100x elmondtam, akkor már vártam volna és semmi. és elmondtam 1000x is és semmi! Csak teltek a hónapok, majd évek. amíg érzelemvezérelt a gyerek, addig nem várhatunk csodát. Végül rácsaptam a fenekére 2,5 éves korában, mikor sokadszorra borított ki valamit, de közben végig engem nézett. Tudtam, hogy tesztel, de 50000x mondtam már el és elszakadt a cérna. Nem hatott, nyilván neki sem fájt, pláne pelusban. Nem szabad csak kivárni amíg elmúlik, vannak akik ösztönből idomítanak csak nem így nevezik, legközelebb én is így fogom csinálni mert a szeretgetős tiltós figyelemelterelésesdi nem hat, verni nem akarom, büntetés meg hisztikhez vezet, amit ember nem bír ki naponta 20x.

#3:Hát mi nem verjük a gyereket,nem is harapjuk, mégis harap minket és néha ránk is csap. Ez nem utánozás miatt van,a védőnő is mondta, hogy sajnos életkori sajátosság, főleg fiúknál. Mert kétségbeesetten kérdeztem,hogy honnan vette ezt...

A válaszom az,hogy én elkapom a kezét,ha ütni akar (nem megszorítom,csak elkapom),a szemébe nézek és mondom neki, hogy nem szabad. Aztán mondom,hogy simi-simi, ebből érti,hogy simogatni kell anyát/apát/kisállatot. A harapáskor meg egyszerűen elveszem a karom és közlöm vele,hogy ez anyának fáj. Ha nagy műsort csinálsz azzal,hogy jajjgatsz,az tetszeni fog neki és csak többet csinálja.