Melyik az a három tanács, amit mindenképp ajánlanál egy első kisbabás anyukának és apukának a gyermekágyas időszakra?

1. Tartsatok össze! Értve ezt mindenre. Nehézségre, házimunkára, örömre, baba körüli teendőkre. Nagyon intim időszak ez és egyben nem fenékig tejfel. Engedd el azt az érzést, hogy "boldognak kéne lennem". Amikor 3 hete nem alszotok, fáj a császár/gátsebed (kívánom, hogy egyik se legyen) és a pocakfájos baba csak sír és sír, akkor engedd meg magadnak, hogy te is sírj és merd kimondani, hogy ez most kegyetlen nehéz! Mert nehéz és ez nem szégyen! Legyetek egymás legnagyobb támaszai.

2. Hidd el, hogy változni fog és jobb lesz. Az elején nagyon eltudtam keseredni, mert az volt a fejemben, hogy ez már örökre így lesz és nekem soha többé nincs életem. Lesz! Csak türelem és kitartás. :)

3. Szánj időt magadra. Ahogy más is írta, férjen bele egy meleg kávé, tea, hosszas zuhany, hajmosás, egy séta, vagy bármi, ami egy kicsit felfrissít, szellemileg épen tart. Szükség van rá. Boldog mama, boldog baba.

+1 Merjetek segítséget kérni! Persze, ha mindketten kiveszitek a dolgokból a részeteket, akkor mindenre lehet időt szakítani, de amikor egyikőtök sem aludt éjszaka, apuka elmegy dolgozni, anyuka zombiként babázik, pihen, amikor a baba is, akkor egyszerűen nincs érkezés még főzésre és házimunkára is. Én sosem gondoltam, hogy valaha is ki fog kapcsolni házimunka, de nekünk pl. nagyon jól jött anyukám segítsége néha. A férjem dolgozni ment, én pihentem a babával napközben, amikor csak tudtam. Délután átjött anyu 1-2 órára babázni, a férjem lepihent egy kicsit, én meg addig gyors megcsináltam ezt-azt. Így a háztartás is haladt és mi is relative kipihenten tudtunk nekiindulni a következő pár napnak. Engem szellemileg is egy kicsit visszarántott a földre, ha egy kicsit mással foglalkozhattam, aki hajlamos erre (én igen), az nagyon be tud feszülni, szorongani az állandó készenléttől, felelősségtől. Jó kicsit kizökkenni. Nomeg sokat dob a lelkemen, ha nem okádék a környezet, amiben élünk. Én attól rosszul vagyok és nem, ezt nem tudom elengedni, mert "most össze bújva kéne léteznünk az ágyban". Szerintem rend a lelke mindennek, nekem jó érzés volt a tiszta, rendezett környezet. Nem kell hogy csilli-villi legyen minden, de a szintentartás jól esett és nem szégyellem felvállalni, hogy ehhez az első hónapokban csak úgy volt erőm, ha anyukám itt volt.

Hűha, jó sokminden jutott eszembe, próbálom leszűkíteni. Tökéletesen egyet értek a korábbi válaszolókkal: óvatosan az internetes tartalmakkal. A még gyermektelen barátnőmnek annyit mondtam: nem kell mindent elhinni. Rengeteg képmutató ember van - a gyermekvállalás témáját tekintve, talán a legtöbb. A sok Instamami képeit nézegetve ember nincs, aki nem érezné rosszul magát egy idő után, annak ellenére hogy tudja, nem a valóságot látja. A csoportokat pedig ne is említsük. Életemben nem éreztem annyi rosszindulatot, mint amikor kisgyermekes anyukák kommentjeit olvastam. Szörnyű, de így van. A névtelenség pedig sokakat felbátorít arra, hogy ocsmány dolgokat írjanak. Borzasztó rosszul tud esni az is, amikor valaki választ vár egy kérdésre, de csak ítélkeznek felette. És a legrosszabbak: a mártírszülők. A "felneveltem segítség nélkül három gyereket, dolgoztam, tanultam, megváltottam a világot, a mai anyukák meg csak rinyálnak", és az "én időmben nem volt szülés utáni depresszió, nem értünk rá" - típusúak. Az életkedvem elmegy egy -egy kommentet olvasva.

Ne szégyellj segítséget kérni. Ha van olyan családtagod, barátnőd, akiben megbízol, nem oktat ki, nem ítélkezik, hanem tényleg szívesen segít, fogadd el. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Hihetetlen jól tud esni, ha valaki készít egy finom ebédet, vagy vigyáz pár órát a gyermekedre. Mielőtt bárki beleköt: tudom, ez emberfüggő, én csak a saját tapasztalatomról tudok írni. Sokáig azt gondoltam, mekkora gáz, hogyha átviszem a nagyszülőkhöz, szegényt csak lepasszolom, milyen szörnyű anya vagyok, ezért minden nap éjjel 1-ig, 2-ig tanultam a szigorlataimra (levelező képzés), hajnalban meg keltem, mert a fiam nem tudott visszaaludni. Teljesen kikészültem. Most a szakdolgozatot írom, nem fogok ebbe a hibába esni, igenis elfogadom a segítséget. A nagyszülők megbízhatók, nagyon örülnek, ha ott van (szerintem ha azt kérném, vigyázzanak rá egy hetet, azt is bevállalnák 😀). Egy szó mint száz, mindent meg lehet oldani segítség nélkül (újfent megelőzve a kötekedést), de nem kell mindig hősködni.

Harmadik tanács: a saját gyermekedet ismerd meg előbb, ne próbálj se rá, se magadra erőszakolni semmit csak azért, mert sokan mondják. A kisbabás, kisgyermekes anyukáknak szánt cikkek, posztok sokszor hihetetlenül erőszakosak. Ez az altatás, a szoptatás és a hozzátáplálás témájában kiemelten igaz. Mintha az volna leírva, hogy "értsd meg, ez az igénye, így kell csinálni". Mintha minden gyerek egyforma lenne 🤦 Pedig nem. Sőt, az anyukák sem egyformák. Szánj időt arra, hogy kitapasztald, a te babádnak/családodnak mi a jó. A legjobbakat kívánom!

Csak arra figyelj nektek hogy a legjobb!

Ne engedj oda senkit, akiben nem bízol meg maximálisan, mert sebezhető leszel!

Idővel jobb lesz, nem marad ennyire nehéz!

És a bónusz: nem baj ha nem csak pozitív gondolataid vannak, ugyanis nehéz, és nagy változás. Minden normális amit érzel!

Kerüld az összes facebook csoportot.

Ne zavarjon a kupi, kosz (eleinte), pihenj amikor tudsz.

Ne ess kétségbe ha később kötődsz.

Egy bónusz. Egy dolog biztos, és az a változás. Ha kakin sírósan indul, nem marad úgy. Fordítva is igaz.

"Mindennek ellenére nagyon szeretnék szoptatni, és mindent meg is fogok tenni, nem fogom feladni."

Már most túl görcsösen állsz hozzá. Az, hogy hogy sikerül a szoptatás, hatalmas mértékben a szerencsén múlik, de rengeteg anya hajlamos teljesen kikészülni, hogy kierőszakolja magából, mert annyira akarja. Ezzel a legkönnyebb megkeseríteni a gyermekágyas időszakot, meg az egész első évet.

1) nem biztos, hogy azonnal kötődni fogsz a babához és ez normális.

2) ami teendőt csak lehet, érdemes kiszervezni. Nem kell beleszakadni a kialvatlanság és regenerálódás mellett a háztartásba.

3) a terhesség-szülés-szoptatás-kisbabakor során rengeteg dolog lesz, ami fölött nem lesz kontrollod. Teljesen fölösleges előre elhatározni, hogy csakis így szülsz vagy csakis úgy altatsz, mert ezer dolgon múlik. Érdemes lelkileg felkészülni erre, mert sokkoló lehet egy eleve zavaros és érzékeny időszakban.