Ha a baba előtt voltak rendszeres programjaitok, azt a szülés után hogy oldottátok meg? Vittétek a babát is, esetleg addig más vigyázott rá? Ilyenkor az etetésekkel mi történt?
És olyankor otthon maradtak, vagy mentek veled és a közelben elvoltak (pl. babakocsival sétáltak, autóztak)? Etetésnél ilyenkor tápszereztetek, vagy sikerült annyi anyatejet fejni, hogy elég legyen ilyen alkalmakkor? Ez nem befolyásolta a szoptatást?
Bocsi, ha értetlen vagyok, de első baba + mindent ötször átgondoló anyuka nem jó kombó... :D
Én körmöshöz meg fodrászhoz (festetni szóval hosszú idő) járok baba mellett is, szülés után 2-3 hónapot kihagytam mert örültem hogy lyuk van a s*ggemen, de aztán újra elkezdtem. A férjem volt otthon a gyerekkel, ha a kicsi nyűgös volt elmentek sétálni hogy a babakocsiban megnyugodjon, de egyébként otthon voltak.Tejet egyébként is mindig fejtem, tele volt vele a fagyasztó, szóval ha éhes lett a kicsi csak ki kellett olvasztani és felmelegíteni.
Érdemes ilyenkor előre kipróbálni hogy elfogadja e egyáltalán a cumisüveget/lefejt tejet/tápszert a baba, mert a szopis babák sokszor elutasítják. Ha te nem vagy otthon és a férjed szembesül ezzel kellemetlen lehet a helyzet.
Nekem a gyerekeim 8 hetes korától kellett órákat tartani, kb 2hetente 2-2,5 óra.
A lányomnál anno nagyon paraztunk. Párom elvitt oda és még az autóban megszoptattam. Utána tovabbmentek a közeli erdőbe kirándulni. A lányom viszonylag ritkán és sokat szopizott és ilyenkor szuperül aludt. Mire végeztem, lent vartak (viszonylag messze volt az oktatás az otthonunktól).
Szintén kb 2 hónapos korában indult kutyasuli. Akkor együtt mentünk és a környező erdőben sétáltak. Ha sírt volna a lányom, kijövök.
Kb 5 hónaposan volt h vizsgáztattam. Az fél nap, akkor fejtem (amúgy nekem nehéz volt a fejés, egy etetés adagját már egy héttel előtte elkezdtem gyűjteni, de ez egyéni).
Egyszer sem volt sírás.
A fiammal ezeket nem lehetett megcsinálni. Hónapokig el sem fogadta h az apja vagy bárki más fogja, pedig látod, az apja gyakorlott lett volna az ellátásában. Online volt oktatás, az első alkalmakkor velem/a mellen volt, nyilván ilyenkor csak képernyőmegosztás volt és fülhallgató mikrofonnal beszéltem. Később nem volt el sehogy és muszáj volt odaadjam a masik szobában az apjának. Teljesen jól lakva is alig, kínkeservesen húzta ki a szünetekig. Végére masszívan ordított. Nála is volt 5 hóban vizsgáztatás, ő akkor még babakocsiban sem volt el, előtte gyakoroltuk, hogy vhogy próbáljon séta közben elaludni benne. Szerencsére a tejet elfogadta cumisüvegből, de így is taxival rohantam már hozzá és az utca végéről hallatszott h üvölt.
Szóval ez nagyon babafüggő. Van aki autóban jól elalszik, pl a lányomnal az is jól ment, csak kívánni nem lehetett. Langyos időben olyankor be lehetett parkolni a kertbe a fa alá és kinyitni az ajtókat, olvasgatni mellette.
A fiamnál égi szerencse kell(ett) mindenhez, de amúgy most meg annyira apás (2 eves), amennyire a kislányom sose volt.
Szóval majd meglátjatok
Egyetemre jártam, nem hagytam abba. Szülés után 3 hétig a lakásból nem tudtam kimenni, egész nap a mellem volt. Utána már 1-1 órára el tudtam jönni. Mikor vizsgáztam, előtte már felöltözve megszoptattam, elsiettem, igyekeztem gyorsan végezni a suliban, majd hazarohanás. Addig az apjával volt.
Volt hogy fél napos gyakorlatra kellett bemennem, jött a baba is, az apja addig eltologatta a környéken babakocsival, szünetekben behozta a suliba, vagy kikéredzkedtem ha üzent hogy otdít, ott szoptattam egy üres teremben és tisztába tettem. A lefejt tejet nem fogadta el, tápszert nem akartam neki adni.
Az első 2,5 hónap nonstop szoptatásból állt, így ilyenkor max sétálni, vagy vásárolni ugrottam el egy órára. Nem is volt igényem egyébre. Addig a férjem volt vele. Lefejt tej azért mindig maradt otthon vész esetére, de amúgyis szaporító fejtem állandóan kb., úgyhogy nem készültem külön ezekre az alkalmakra.
Utána már nem igényelte annyiszor a kislányom a mellem, gyorsan jól lakott és kész. Akkor már 2 órára is eltudtam menni otthonról, szintén maradt tej a hűtőben mindig.
7 hónapos korában leválasztotta magát, kevés volt már, amúgyis kapott kiegészítést és a hozzátáplálással teljesen megszűnt a motivációja, hogy megdolgozzon azért a picike tejért, úgyhogy elengedtem. Azóta teljes mértékben eltudja látni az apja is, így oda megyek ahova akarok és némi túlzással annyi időre, amennyire akarok.
Egyébként attól függ milyen programokra gondolsz. Én pl. egy kozmetikushoz nem ülnék be babával, mert bár nagyon szívesen fogadna úgyis, nekem az énidő és szeretnék "pihenni" közben. Míg mondjuk egy hivatali/banki ügyintézést simán megejtek/megejtettem babával, mert az nem erről szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!