Mitől jöhetnek ilyen furcsa és őrült gondolatok a kismamák fejébe? A hormonoktól van?

Nekem a fiam lassan 10 honapos.

Isten lassa lelkemet nagyon szeretem a fiamat,az eletemet odaadnam erte,megis van amikor azt gondolom,hogy milyen jo is volt amikor csak 3-an voltunk(van egy nagy lanyom is)

Nezem a fenykepeket es visszagondolok,hogy akkor meg csak tervben sem volt a fiam.

Ettol rogton lelkiismeret furdalasom is van,mert nagyon szeretem mindket gyerekem,ha valamelyiknek baja esne bele is halnek.nem ertem miert vannak ilyen gondolataim,neha mar sirok miattuk.

Az a baj, hogy ahogy megszületik a baba, sokan anyukát onnantól semmibe veszik.

Ő már nem nő, nem feleség, csak anya, akinek egyetlen célja és dolga, hogy a babának a szükségleteit kielégítse, neki egy szava sem lehet, ő nem lehet fáradt, neki nem fájhat semmi, vagy ha igen, viselje el, ő vállalta ezt.

Volt egy másik kategóriában kérdés pár napja/hete, ahol az anyuka leírta, hogy kisbabával vidékre költöztek a férjének a családja miatt, ott élnek hónapok óta és ő utálja, visszaköltözne Pestre. Jött van 10 oldalnyi válasz, kivétel nélkül arról, hogy mit képzel magáról, szokja meg ott, a gyereknek is az az érdeke, hogy a család egyben legyen és amúgy is, mit képzel magáról. De itt is ez megy, ha valaki leírja, hogy szenvednek hónapok óta a szoptatással, jön a térítés, hogy ne adja fel, a baba az első, viselje el. Vagy ha valaki beismeri, hogy az első hetekben, hónapokban nem minden szipiszupi, akkor is kapja a lelki nyomást, hogy mit panaszkodik, ő akart gyereket, szokja meg ezt.