Szerintetek a kismamák vagy a kispapák felé nagyobbak az előítéletek?
"Semmi dolga, csak hogy a gyerekre vigyázzon, még aludni is tud napközben."
"Elmegy otthonról, hogy ne kelljen vesződni a gyerekkel, meg amúgy se segít semmit, talán jobb is"
Ilyesmikre gondolok, alighanem ismerős mindenkinek. :)
Napközben együtt alszik a gyerkőccel (jól teszi), így megszakitasokkal, de tud azért pihenni.Ettől persze még nagyon nehéz dolga van.
Nem kell tapsolni, de mivel tiszta lelkiismerettel megteszem, amit tudok, azt se fogadom el, ha ki vagyok oktatva. A feleségem szerencsére nem is teszi, hanem értékeli.
A 2-3 óránként fél óra alvás, amit csinálnak a csecsemők, az max nekik pihenés. Olyankor az anya elmossa a cumit, berak egy mosást, felrakja az ebédet, elmosogat, kiszellőzteti a házat, kivasalja a ruhákat, felsepreget stb. stb
Nálunk a férjem ugyanúgy csinál mindent, amit én. Felváltva alszunk a babával, ugyanúgy eteti, tisztába teszi stb. stb. Ez nem segítség, ez annyira természetes, hogy minden munka közös
A hozzászólásaidból is választ kapsz a kérdésedre.
A nőknél természetes a 0-24 készenlét és az otthoni teendők elvégzése "ha már otthon van" mert ő "alszik napközben" (ahha éjhel te másfél őrákat alszol, de nappal az asszony csak úgy durmol a gyerekkel🤔)
Mondjuk amúgy ez nem értem (nincs gyerekem). Egy este van 8-10 óra. Miért nem megy az egyikőtök aludni az egyik szobába, amíg a másik pesztrálja a gyereket?
Magatokra zárjátok az ajtót, lefejtek tejet és 4 órát ő alszik (vagy 5-t) és 4 órát te alszol (vagy 5-t). Én tuti nem szoptatnék, ha ennyire keveset alhatnék, a férjem sem tudna, sőt, amúgy, aki miatt csináljuk a gyerek sem.
Ennyit szerintem nem érhet a szoptatás, hogy a gyerek idegrendszere ne tudjon normálisan fejlődni az alvásmegvonás miatt.
Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy bár nem értünk egyet a megfogalmazásban, a gyakorlatban ugyanúgy működik, ahogy írod/írjátok.
Azért is használom a segítség szot, mert a munka egy része nem csak a kakis pelus cserélése, meg az etetés, hanem az anya lelki támogatása, ami az első időszakban -nalunk legalábbis- nagyon fontos volt.
És a feleségem használta a segítség szot, nem én. :)
Valahol az alázatról szól ez az egész...alárendeled e magad a nehézségeknek azért, hogy a másiknak könnyebb legyen?és ha kölcsönösen igen, akkor lehet belőle valami harmónia
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!