Miért gondolok mindig a halálra? Bolognak kellene lennem.

Az elmúlással mindenkinek szembe kell néznie előbb-utóbb. Ettől neki nem lesz rossz élete. Attól viszont lesz, ha az anyja ok nélkül borong mindenen és folyton rosszkedvű meg rémüldözik.

Próbálj racionalizálni. Mennyi esélye van, hogy te mostanában meghalsz? A férjed? Anyukád? Arányban áll-e ez az aggódással?

Nekem is voltak ilyen érzéseim. Aztán elmúltak. Nekem szerintem amiatt volt, mert úgy éreztem, hogy az családommal, a férjemmel, a babámmal valami hihetetlenül értékeset kaptam és minden porcikám félt, hogy elveszítem.

Az pedig, hogy a gyereked félted a rossz dolgoktól... Szerintem ez sosem fog elmúlni. Neveld fel a legjobban, ahogy tudod és bízz benne, hogy egy jópofa kis ember lesz belőle, aki vigyázni fog majd magára. Jó helyre született, minden esélye megvan rá, hogy egy elégedett, boldog életet éljen le. :)

Az elején sokszor éreztem ezt én is. Mondjuk nekem a fáradtságtól meg-megugrott a vérnyomásom néha. És attól meg pánikrohamaim lettek. Borzasztó volt. Nyáron rettegtem kimenni, amikor nagyon meleg volt, nehogy rosszul legyek.

Aztán idővel tudatosan igyekeztem kerülni a negatív gondolatokat. Most 8 hónapos a kicsi. Néha még most is elkap ez a halálfélelem érzés, de most már el tudom terelni róla a gondolataimat. Nem könnyű, de azért mindig sikerül.