Igaz az, hogy 2 éves kor alatt mindenkinek vannak autisztikus tünetei?

Most ez olyan, minthogy pl. meg tudja különböztetni az 1 éves baba "b" és a "d" betűt? Nem! Sőt, valószínűleg a többit sem. Attól még nem diszlexiás. De 10 évesen már annak számít ilyen esetben.

Ugyanez vonatkozik az autisztikus tünetekre is.

Igen,igaz,minden babának vannak autisztikus tünetei. Csak ezek akkor normálisak.

De pl a lányomon 1.5 éves koráig nem látszott semmi!

Én nem a 13-as vagyok, de van egy autistaként diagnosztizált fiam, meg egy szociábilisabb lányom. Szóval a fiam ovis koráig nem derült ki semmi, mert szociális volt, mutogatott, hallgatott a nevére, tartotta a szemkontaktust, felismerte az érzelmeinket.

Mondjuk van aki meg nem. Igazából nincs olyan hogy "autizmus" olyan értelemben, mint pl. a Down-kór egy jól ismert genetikai okkal rendelkező betegség, és egyértelműen eldönthető, hogy valaki az vagy nem. Az autizmus meg egy képlékeny dolog, szubjektív diagnózis dönti el, a tünetek meg színesek. Valószínűleg nem egy betegség, hanem sok, amire most csak egy szavunk van. Vannak autisták akik hiperaktívak, vannak akik szenzorosak (túlérzékenyek némely ingerekre), vannak akik paranoidok, bizalmatlanok, mert nem tudják olvasni a többiek érzelmeit, vannak akik kényszeresek (csak úgy jó, ahogy megszokta), de nem mindenki produkál minden tünetet. A fiam pl. tartott szemkontaktust, de extrém félénk, illetve hogy úgy mondjam szociális ingerekre szenzoros, a mesét is kikapcsolta, ha valami érzelmi feszültség volt benne, emiatt idegenekkel nem, illetve ezzel távolodik el a többiektől, hogy nem néz rájuk. (De a baráti rokonokkal meg velünk szemezik, főleg ha nem mondunk számára kellemetlent). Ez csak akkor derült ki, amikor oviba került. A másik furcsa az volt, hogy idejekorán megtanulta az abc-t (sőt abc-ket, mert az oroszt is tudta akkor még) és szerette ABC és színek szerint rendezni a dolgokat.

Egy rokon kislányt meg vittek vizsgálatra, hogy hátha autista, mert extrém módon kerülte az idegeneket és a beszédfejlődése is erős lemaradásban volt. De azóta már szépen beszél és szociábilis, jár is már bölcsibe. Vagy a TSMT meggyógyította, vagy a karantén miatt visszamaradt a fejlődése (nem találkozott idegenekkel sokáig) és most behozta, vagy mind a kettő . Lényeg, hogy a kisgyerekkorból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Ès ha orvos diagnózis kimutatná hogy mégis az? Akkor ott hagyod vagy el ajándékozod? Ez nem így működik. Aki gyereket vállal akkor az kb egy egész életre szól akár beteg akár sem.

Nekem kiskorom óta ADHD-m van, nem tudok sokáig csak 1 dologra figyelni, de a szüleimnek kukába kellet volna dobniuk engem vagy az időseb testvéremet aki fogyatékkal született?

De egyébként a te babádnak semmi baja sincs, egészséges és ugy viselkedik és játszik mind a legtöbb kortársa. Tul sokat aggodsz, a későbiekbe ez kihatással lesz rád és lehet hogy a gyerekre is. Akkor mand aggódhatsz hogy mit csesztél el.

Nekem gerekem nincs de egy ismerosomnek van 2 ugyhogy tudom mirol beszelek.