Mivel, hogyan tudnám segíteni a babám fejlődését? Nagyjából hogyan kellene fejlődni? Mikor mi következik? Mikor kell elkezdeni a megszokott napirend kialakítását és hogyan?

Jaj, nagyon ne így gondolkodj a gyerek nevelésről.

Lazulj, élvezd, pihenj, ne aggódj és ne fejleszd

A védőnői státusz lapokon szereplő nagy mérföldkövek jó irányadók, mivel a nemzetközi ajánlás alapján vannak összeállítva. Persze figyelembe kell venni, hogy minden baba fejlődése egyéni ritmusban történik, szóval lehetnek eltérések, de ezek a lapok úgy vannak összeállítva, hogy amit látsz rajta, azokat az adott korra a babák nagy többsége már tudja. Ezen az oldalon el tudod érni az összeset:

[link]

Amúgy ezen az oldalon van egy csomó hasznos cikk is, amit érdemes elolvasni.

A napirend kialakulása és rögzülése igazából akkor lesz aktuális, amikor kialakulnak a nagy étkezések és alvások hellyel-közzel állandó időpontjai, illetve több időt tölt már ébren napközben. Ettől függetlenül érdemes már most egy kezdetleges rendszert elkezdeni, pl mindig ugyanakkor legyen az esti rutin kezdete és mindig legyen ugyanaz a menete. Ha jártok sétálni napi szinten, akkor az is mindig ugyanabban az időben legyen, ne egyszer délelőtt, aztán délután, majd reggel, és összevissza. Ugyanez igaz az állandó programok esetében is. Jelölj ki egy időpontot a nap bármely szakaszában, de lehetőleg ne közvetlen az esti rutin előtt, amikor csak a játékos fejlesztéssel foglalkoztok.

Ne foglalkozz azokkal, akik hülyeségnek tartják az otthoni fejlesztést. Normális és felelősség teljes anya nem hanyagolja el ezt sem az első, sem a sokadik babája esetében.

A lényeg, hogy ne erőltess semmit se, de foglalkozz vele folyamatosan és figyeld hogyan fejlődik.

Amúgy, ha a védőnőtök normálisabb, akkor tőle is kérhetsz tanácsokat nyugodtan időről időre.

3-as voltam.

A napirend nem egy kőbe vésett dolog. Én azt hittem nincs napirendunk, a védőnő meg azt mondta h van, mert a sorrendiség is számít

Kicsit olvasgass a témában, sztem tipik neked való a Vida Ágnes blogja, az ilyen elveszett anyaknak való, és nem rossz értelemben mondom, hanem akinek kell fogni a kezét.

"az ilyen elveszett anyaknak való, és nem rossz értelemben mondom, hanem akinek kell fogni a kezét."

Az, hogy értelmes annyira, hogy nem a véletlenre bízza a gyereke fejlődését nem egyenlő azzal, hogy elveszett lenne és fogni kellene a kezét.

Az a baj, hogy sok szülő nem veszi a fáradtságot ahhoz, hogy egy picit is tájékozódjon a babafejlődés és ahhoz kapcsolódó összefüggések terén, ellenben mindenkit, aki inkább tudatosan próbálja felépíteni a gyereke nevelését, vagy szuperanyának skatulyázzák, vagy ráfogják, hogy bizonytalan és túl görcsösen végzi az anyaságot. Csak mondjuk nem mindegy, hogy képben van-e valaki azzal, hogy minek milyen következménye lehet a gyerekek fejlődésében. Persze, lehet mondani, hogy úgy is felnőnek gyerekek, hogy a szülő az égvilágon semmit sem foglalkozik vele és kvázi ráhagyja a természetre a fejlődést és felnövést, csak később, ha meg valami gond van, vagy eltérés a gyerekével kapcsolatban az átlagtól, akkor meg megy a fejvakargatás, hogy vajon mi történhetett.

És nem kell nagy dolgokra gondolni, ott van például a megkésett mozgásfejlődés, rengeteg anya egyszerűen csak beleteszi a babafészekbe vagy a pihenőszékbe a gyerekét hosszú órákra, aztán később, amikor a babának már régen mozognia kellene, fordulnia, emelnie a törzsét, netalántán kúszni/mászni tanulni, akkor szembesül a ténnyel, hogy lehet, hogy annak a babának borzasztóan kényelmes volt hónapokat egy pihe-puha fekhelyben tölteni, csak éppen nem volt alkalmas a közeg arra, hogy mozgásra ösztönözze a picit. Vagy ott van később az érzelmekkel való megismerkedés és azok kezelésének tanulása, ami egy nagyon komoly és összetett szellemi és idegrendszeri érés és fejlődés folyamata, de a legtöbb szülő egyszerűen hisztinek titulálja és ahhelyett, hogy tájékozódna arról, hogyan kell ilyen szituációban konstruktívan és támogatóan a gyereket rávezetni arra, hogy megismerje az érzelmeit, elkönyvelik hisztinek és tesznek rá magasról. Később pedig csodálkoznak azon, ha a gyereknek gondjai lesznek az érzelmei kezelésével.

Millió féle példával lehetne folytatni.