Rendben lehet a kötődése?

Ha bemész a szobába, rád néz, örül neked?

Ha sír, meg tudod nyugtatni (általában)?

Ha igen, akkor szerintem minden rendben. Teljesen normális ennyi idősen, ha otthon érzi magát a nagyszülőknél.

Ki milyen típusú anya..

Én pl senkire nem bíztam kb 2 éves koráig. Halistennek nem is volt rá szükség plusz kb eszembe se jutott, vele akartam lenni és nem éreztem volna jól magam ha nincs velem. Ez a mai napig így van.

Mindenhova együtt megyünk. Bocs 1 évesen míg levizsgaztam egy kepzesbol addig az apjával volt a suli előtt.

Rengeteget hordoztam stb, de "én időre" úgymond nem volt szükségem mert eljátszott egyedül addig amíg kellet.

Most már 3 lesz, minden nap elmondja, hogy engem szeret a legjobban és mindig velem akar lenni. Az ovis beszoktatas se volt épp a legkonnyebb, de kiegyensúlyozott, mindig bízik bennem, állandóan jókedvű, okos, kommunikatív, nyitott gyerek. Szóval igazából ennek annyi a hátránya, hogy nem szeretünk egymás nélkül lenni, de utána annál jobb.

Én azokat sose fogom megerteni, akik se szó se beszéd ott hagyják az akár utánuk síró gyereket és még le is szrják kb, élik vilagukat.

Nekem se csak ő az életem, de a középpontja, az biztos.

Tanulok mellette, egyetem mostmar, férjemmel minden rendben de én belül kicsit belepusztulnék minden alkalommal ha nem is érdekelné ott vagyok-e. Hiszen akkor mi jelenti neki a biztos támaszt, érzelmi megnyugvast stb? Bárki? Én nem ezt szerettem volna, de tény, hogy könnyebb egy olyan gyerekkel, szabadabb az ember.

De nekem nem volt célom eljarkalni mellőle pl , azért akartam őt, hogy vele legyek.

Mások vagyunk. Biztos mindenki elcseszi valahogy, az a lényeg, a családnak megfeleljen az ami van.

7es is nélkülözhetetlennek kepzeli magát

Kérdező, ez normális. Fog még matrica lenni később