Szoktál üvöltözni a babáddal/gyermekeddel?

Utolsó, tehát ha a gyerek ordít, hisztizik az itca közepén akkor te is orditasz és hisztizel? Nem mutatsz valami jó példát,de legalabb látja, hogy kell az erzelmeivel bánni, kezelni a feszült helyzeteket. Ja, nem.

Az meg hogy kiborit, hogy dobalja az ételt, mikor konkrétan enni tanul.. Tiszta vicc. Jó alacsony az inger küszöböd, vagy nagyon kielegitetlen vagy.

Sosem értettem higy visz rá a lélek valakit, hogy orditson a gyerekével. Ennyi az eszköz? Ennyi az intelligencia, stressztűrő képesség? És csodálkozunk, hogy dacos a gyerek, hogy viselkedési problémája van stb.. Van kitől magába szivnia..

Én szoktam vele kiabálni is, mert azt gondolom, hogy mivel konkrétan még nem érti amit mondok, azt érti, ahogy mondom. Hiszen ha ugyanolyan lágy, gyengéd hangon mondom neki, hogy jajj de ügyes vagy, tedd rá a tetejét, ne fogd meg, mert meleg, honnan tudná hogy most épp olyasmit próbál csinálni, ami rá nézve veszélyes? Akkor rákiabálok. Persze ez tetszik neki és annál jobban csinálja, akkor elviszem onnan. De szerintem másképp nem lehet kifejezni a tiltást egy olyan gyereknél, aki még nem érti a szavak jelentését.

Rá is ütök a kezére, bár inkább meglegyintem, hogy tudja, nem jó, amit csinál.

Ettől nem érzem magam szar embernek. Ha olyan a szituáció, mind a kettőnket kivonom belőle.

Pl. Most a kukát szereti kirámolni, hangosabban szólok neki, hogy ne, de lehet az hiszti vagy bármi, amikor már kivannak az idegeim. Akkor leülök vele a szőnyegre és elkezdem pakolni a kockáit, hogy ezt ide, add ide a kéket, akármi, ez mind a kettőnket kizökkent.