Akinek autista a gyereke milyen idős korban vette észre a jeleket és mik voltak azok?

Van, akinek már kisbaba korától eltér a fejlődése. Akinek van idősebb, normál fejlődésű gyereke, vagy a környezetében sok kisbaba van, az már egy éves kora előtt észreveheti, hogy van valami gond.

Én már a fiam fél éves kora előtt észleltem, hogy nem fejlődik megfelelően.

Jelek (fél éves kora körül): nem adott ki hangokat (nem gőgicsélt) nem nézett az arcunkra, nem akart kommunikálni velünk. Mozgásfejlődése megkésett, fél évesen fordult át először. Később egy évesen sem alakultak ki gesztusok: nem intett pápát, nem utánzott arckifejezéseket, kerülte a szemkontaktust, semmilyen kedves játékba nem lehetett bevonni, a saját tevékenységeibe volt elmerülve. Nem emelte a kezét, hogy vedd fel. Nem játszott kukucs játékot. Egyébként külső szemlélőnek továbbra is csak egy kicsit makacs, eleven kisfiúnak tűnt, én is abban reménykedtem, hogy majd beindul a beszéd, és akkor egyszerűbb lesz.

Aztán van olyan csoportja is az autizmusnak, ami egy éves kor körül indul regresszióval. Ilyen esetben a szülők nem vesznek észre autizmusra utaló jeleket kisbabakorban, bár általában vannak kis elmaradások ilyenkor is.

Magyarországon sok helyen tartja magát a nézet, hogy nincsenek jelek, nem lehet 3 éves korig diagnosztizálni stb. De, lehetnek jelek, legtöbbször lehetne is hamarabb diagnosztizálni, főleg, ha az anyuka már amúgy is nagyon gyanakszik, és nem tudja mi a baj a gyerekkel, vagy őrlődik, hogy épp az ő nevelése mondott csődöt.

De nagyon sokan semmit sem tudnak az autizmusról (szerencsére!) és minden furcsaságnál megijednek feleslegesen.

Én az 1 éves szülinapja után mondtam ki, hogy itt valami baj van, számomra akkorra már egyértelmű jelek voltak.

Mindig is "többemberes" baba volt, rengeteget sírt, ragaszkodott a megszokott dolgokhoz, zavarta mások jelenléte, nem integetett, nem utánzott, nagyon ritkán nézett ránk, a játékba nem lehetett bevonni, repetitív mozgásai voltak, írtózott az új ételek ízétől és állagától.

1,5-2 éves korában jött egy hatalmas regresszió, azt a néhány szót, amit használt,elfelejtette,szinte semmit sem értett meg.

Engem mindenki paramaminak titulált, mindenki arról győzködött, hogy a gyereknek semmi baja, csak én aggódom túl. (a család egy része a mai napig tagad és szégyelli a lányom)

Csak azért vagyok mérges magamra, hogy nem voltam határozottabb. Ha az lettem volna, sokkal előbb kaphatott volna fejlesztést, előbb felzárkózhatott volna.

2,5 évesen kapta meg a diagnózist, azóta jár fejlesztésekre, tudjuk, hogy miben van lemaradása, azt próbáljuk meg kezelni.

3,5 éves és bár maradt bölcsiben, mert nem voltunk abban biztosak, hogy szept. 1-re szobatiszta lesz, de a korosztályához képest szinte minden lemaradását behozta. Látszik rajta, hogy valami furcsa, kicsit más, de egyébként egy aranyos, szófogadó gyerek.

Van akinél már vannak jelek 1 évesen is akár (pl nem ad ki hangokat, nem néz rád, nem integet, mutogat stb). Párom öccsének a gyerekénél pl hasonló volt a helyzet. Nála én már nagyon kicsiként (10 hónapos volt) észrevettem, hogy valami nem oké (nem gőgicsélt, nem nézett sose senkire, semmi nem érdekelte), de úgy voltam én is vele, hogy biztos csak kicsit lassabban fejlődik.

Őt akkor már autistának diagnosztizálták, amikor közösségbe került. Azóta elkezdte a sulit és már alig van lemaradása a többiekhez képest. Szépen beszél, hiperaktivitása is kezelhető, ha le van mozgatva.

Náluk viszont oka volt sajnos a kialakulásának. Az anyja nem annyira foglalkozott a beszédfejlődéssel (mondókák, olvasás, foglalkozás otthon stb). Helyette inkább a tv elé lerakta már 3 hónaposan is. Gyerekközösségbe nem is járt. 2 évesen kezdte el a saját nyelvét beszélni, addig egy hangot sem adott is. 5,5 évesen kezdett beszélni végül.

Fejlesztéssel hamar lesz javulás.

6-os: nagy butaság, amit a végén írsz... ha annyitol autista lenne egy gyerek, hogy tévéztetik, meg nem mondókázgatnak vele, akkor a gyerekek fele Magyarország autista lenne. Na meg a felnőttek is :D

Egyébként sokszor viszont benne van a pakliban, hogy a gyerek annyira nem reaktív, hogy az anyuka úgy érzi, nem tud vele mit játszani, foglalkozni, mert semmibe nem kapcsolódik be a baba, de még nem tudja, hogy autista, viszont ezek a gyerekek nagy érdeklődést mutatnak a képernyő iránt, ezért hát egyre többet hagyja nézni. Legalábbis én nagyon szomorú voltam, mert nem értettem miért nem figyel rám a kisbabám sosem, pedig énekeltem neki, mondókáztunk, minden ideális volt, csak hát... elvből nem engedtem 2 éves korig tv-zni,mégis autista.

Normál esetben nem kell "foglalkozni" a beszedfejlődéssel, ugyanis a gyerekben genetikailag kódolt, hogy akarjon kommunikálni, és elsajátítsa a környezetében hallott nyelvet!

Nem mond szerintem butaságot a 6-os válaszoló. A sok képernyőzés akkor is káros, persze minden gyereknél változó, de van aki különösen érzékeny rá.

Neve is van, "virtuális autizmus".