Ha mindenki azt mondja hogy milyen kiegyensúlyozott babánk van, akkor elég jó szülei vagyunk?

Babakorban lehetetlen megmondani. Az elég jó egyébként is fura kategória.

14 éves a legnagyobb gyerekünk, és néha csak ülök és nézem, elegendő "útravalót" kapott-e. Kollégista lesz, szeptembertől csak hétvégén látjuk majd. És hiába jutott be a megye legjobb gimnáziumába, az elit reál tagozatra, nem ez számít. Hanem hogy milyen ember lesz. Már kamasz, bár a java még hátra van (16-17 év), de a szó szerinti nevelésen már túl vagyunk. Irányítani lehet, útmutatót adhatunk, tanacsolhatunk, de még nem tudom, jók voltunk-e. Az még 10-15 év.

Ahogy a többiek írták, nem ezen múlik. Annyival egészíteném ki, hogy még rengeteget változik is, meg beüt a dackorszak stb. Az én lányomra kicsinek sokmindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy nyugis. Picinek lerakni nem lehetett, mert sírt. Sokszor kelt, ha elléptem mellőle "kiborult". Elkezdett mászni, onnantól jött utánam, hogy vegyem fel ... Ha felvettem azért sírt, mert leakart menni. Kb mindent oriási sírással és "balhéval" jelzett. Nem volt átmenet, hogy nyüszi és csak utána sír... Egyből max hangon ordított! 2-3 éves kora közt ez szépen elmaradt, már 5 múlt, nyoma sincs. Mindenki szerint egy könnyen kezelhető, szófogadó, kiegyensúlyozott kislány, aki mindenkivel barátságos. Látták volna az első évünket 😅. Kicsinek az apján meg rajtam kívül valaki hozzáért óriási sírás volt belőle.

De ez működik fordítva is, a nyugis kisbaba is lehet hisztizős, kiborulós ovis 🤷🏼‍♀️.

Nekünk is ezt mondták,majd jött a dackorszak kislányomnál

Hát kegyetlen 😅