Régen is jellemző volt, hogy a Lászlók, Istvánok, Máriák, Erzsébetek szülei gyűlölködtek a Zoltánok, Péterek, Eszterek, Andreák szüleire?

Nem hiszem, hogy amikor a Józsefet átvették a Josephből, akkor megbotránkoztak volna az emberek.

Pedig ha belegondolsz, ez is egy durva magyarosítás, csak már elég régen megtörtént, mostmár nem pattognak miatta.

Ugyanilyen lesz a Brájen név 100 év múlva.

Régen más nevek számítottak furcsának. Olvastam egy könyvet, valahogy a kommunizmus alatt játszódik, ott a főszereplő lány Ildikó. És leírták az apa szemszögéből, hogy az anyja ragaszkodott ehhez a "bolondos" névhez.

Mikor József Attila Öcsödön nevelőszülőkhöz került, akkor mindenki csak Pistának hívta, mert úgy voltak vele, hogy ilyen név, hogy Attila márpedig nincsen.

Szóval ja, régebben is volt ilyesmi. Az egy dolog, hogy a magyar ember nem tudja magának megtartani a véleményét, de bizonyos platformokon nem is kell. Itt pl ha felteszek egy neves kérdést, akkor én bizony megírom, hogy a Kloé így magyarosan nagyon gáz, és csak a kloákára lehet asszociálni belőle. A celebek meg abból élnek, hogy beszélnek róluk. Lehetnének átlag emberek, és mehetnének egy gyárba dolgozni nyolc órában. De ők abból élnek, hogy kiteregetik az életüket a nagyvilágnak. Akkor bizony ez azzal jár, hogy ha egy ilyen kultúridegen, gyász nevét sikerül választaniuk, akkor azt megszólják az emberek. Olyat még nem hallottam, hogy valaki szemtől szembe kiröhögne egy már megszületett gyereket, hogy jaj, Zara, neved is milyen. Az valóban bunkóság, pláne hogy nem is ő tehet róla. Lehet, hogy száz év múlva ezek is tök átlag névnek fognak számítani. De mondjuk annyi különbség van, hogy a József magyarosítva lett, nem Jozefnek vagy Dzsozefnek vettük át ilyen béna fonetikus módon. Amíg van az a törvény, hogy ahogy ejtük, úgy kell leírni, addig a többség szerintem idegenkedni fog az ilyen nevektől, mert egy Brájen vagy egy Zsáklin itthon is hülyén néz ki, és az angolszász országokban sem értik, hogy ez a random betűhalmaz amúgy az ő egyik nevük lenne fapados verzióban. Elhiszem, hogy sokak adnának szívesen szép külföldi nevet, de amíg itthon erre nincs lehetőség, addig lássuk be, hogy egy Kloé nagyon nem egy szint a Chloe-val. Ebből a szempontból más mondjuk a Zara, mert az magyarul is pont ugyanígy néz ki. És bár nekem pl személy szerint ez sem tetszik, de sokkal elfogadhatóbbnak tartom egy Kloénál, mert nem bántja a szememet.

Ugyanez volt règen is…

A mi időnkben a Csengéken meg a Fruzsinán voltak kiakadva..

De van Enese ismerősöm és Alina is..

Aztán anyukámèk idejében a mai általànos neveken voltak ki.

A Krisztina, Andrea, Rèka stb-vel nem tudtak mit kezdeni a Bözsik, Katik ès Zsuzsik.

Szóval ez teljesen általànos..

Régen az volt természetes, hogy a családon belüli keresztnevek örökölődtek tovább. Akár a szülők keresztneve (az anyáé is), vagy a szülők a saját szüleik iránti tiszteletből azok nevét adták. Vagy a szülők a szeretett testvérük nevét adták a gyereküknek.

Épp ezért nem az volt a cél, hogy egyedi és különleges nevet adjanak a gyereküknek.

Ez a kor, amiről írok, kb. az 1960-as, '70-es évekig tartott. Utána jött divatba, hogy különleges és egyedi legyen a név.

"Fanni vagyok, 32 éves. A városban, ahol születtem, és voltam a második, aki ezt a keresztnevet kapta akkor még nagyon ritka keresztnév volt."

A Fanni? Hogy lett volna már ritka. Tavasszal egy barátnőm meg is jegyezte mikor tablókat nézegettünk, hogy mindenki Fanni. Én is egy csomó 30 év körüli Fannit ismerek. Nálunk is volt az osztályban. Az utóbbi években is divatban van.