Anyukák, csaltátok már meg a gyermeketek apját? Volt aki várandósan lépett félre? Vagy pici baba/totyogó anyukájaként?

Elég gáz lehet, ha már ilyenen gondolkodsz...

Egyébként nekem eszembe sem jutott soha, ha egy kapcsolat jól müködik akkor még csak gondolatba sem kerülhet. Szerintem...

Nekem volt egy évig egy nős pasim. Jó pár évvel előtte a feleség megcsalta őt, amikor az első gyerekük megszületett, pci volt.

Azt mondta (nekem) a feleség, hogy a gyerekkori szerelmével találkozott össze és kár lett volna kihagyni, nem bánta meg.

én nem csaltam meg ,persze van vita minden kapcsolatban:)

terhesen örültem ha vinni tudom a hasamat:D most meg örülök ha aludni tudok ,nem pedig keresgélni :D

szóval én nem és jól el is vagyunk a férjemmel!

hát akkor íme a történetem, lehet fújogni:

nekem mindigis volt szeretőm.

eleinte nyitott kapcsolatnak indult a mienk a gyermekem apjával, tudott a szeretőmről, neki is volt felesége, bár akkor már évek óta különéltek. aztán néhány hónap után valahogy kezdett átformálódni a kapcsolatunk, összeköltöztünk, és a hűség kezdett egyre fontosabbá válni a számára, hát megadtam neki a látszatát. ugyan a bizalom sosem szilárdult meg köztünk a viszontagságos indulás miatt, de próbálta hinni, hogy működhet, és valóban nem csalom meg. ezután egyszer rajtakapott. majdnem szétmentünk. óriási botrány volt. néhány hónappal ezután fogant a lányom. nem tervezett terhesség volt az enyém, de az első perctől nagy szeretettel vártam a babát, és ő is. közben a harmadik hónapig rendszeresen lefeküdtem a szeretőmmel. de akkor már fél éve azt hitte (vagy inkább remélte) a párom, hogy hű vagyok. aztán másfél évig valóban az is voltam. ugyan találkoztunk a szeretőmmel, sokat beszélgettünk, és valahogy a kerekedő pocakom nemhogy elijesztette volna, hanem meglehetősen izgatta, de az már tényleg gyalázat lett volna a babával szemben. mindeközben folyton azt mondogatta a párom, hogy ne is törődjek a házassági papírral, abszolút formaság már az egész, ő minket szeret a babával. szerettem volna ha elválik, de ő csak üres ígéreteket tett, én pedig ezt megelégelvén elköltöztem tőle szülés után a fiammal. valahogy mégis egy pár maradtunk. külön lakásban, de egy párként éltünk, minden nap találkozunk, heti néhányszor velünk töltötte az éjszakát is. a hűség nem volt kérdés, mindketten feltételeztük a másikról. valójában nagyon hiányzott nekem a szerelem, amit a gyermekem apjával sohasem tudtam igazán megélni... egy éves volt a fiam, mikor a szeretőmmel újra együtt töltöttünk egy éjszakát. olyan volt, mint víz mélyéről felbukkanva levegőt venni. persze közben a szeretőmnek is volt élettársa. egyikünk se akart kilépni a saját kapcsolatából. és mindketten nagyon alaposan titkoltuk az ezután újraéledő viszonyunkat.

eltelt így két év. és a párommal újabb gyermeken kezdtünk ábrándozni. a gondolatot hamarosan tett követte, s második terhességem alatt majdhogynem hozzámköltözött (ahogyan az első alatt én hozzá), rengeteg időt és éjszakát tölt itt, persze válóper azóta sem volt, és valójában még mindig a saját kis magányos lakásába van berendezkedve, nálunk továbbra is olyan, mint egy vendég, ha mégoly gyakori is. a szeretőmmel néhány hónapja, a második hónapban álltunk le a randevúinkkal, azóta csupán meghitt beszélgetésekkel tarjuk életben a tüzet. megbeszéltük a párommal, hogy bármi vétke is volt a másiknak az elmúlt idők alatt, nem akarunk tudni róla. se ő, se én. próbálunk tiszta lappal indulni. most hogy megszületik a második, ezúttal tervezett gyermekünk. tervezzük azt is, hogy megint összeköltözzünk. újra fellángolt benne a válási kedv, persze feltehetően megint csak ígérget. mindenesetre én nem szeretnék újra egy fedél alatt élni vele, amíg nős. nagyon közel lakunk egymáshoz, és az elmúlt évek alatt egész jól kialakítottuk az életünket így különélve, és két gyerekkel is működőképesnek ítélem. még néhány évig biztosan. aztán vagy végleg szétmegyünk, vagy végleg összeköltözünk, kíváncsian várom a jövőt. a gyermekeink szerintem megfelelő érzelmi biztonságban nőnek fel, ritkán veszekedünk, szeretjük egymást, jól együttműködünk, és elfogadtuk egymásban az elfogadhatatlant is. és ha mégsem holtomiglan holtodiglan lesz a kapcsolatunk, az biztos, hogy mindig képesek leszünk szeretetben együttműködni. nem tudom, hogy fogok állni a hűséggel a szülés után. talán időm se lesz a két kicsiny mellett ilyesmin gondolkozni. bár az évek alatt nagy leleményességre tettem szert e téren. ha összeköltözünk, talán kipróbálom, milyen egy tiszta kapcsolat. bár kevés a bizodalmam magamban.

íme, kezdhettek megkövezni.