Írnátok hogy kinél hogyan volt ez vagy ha még nincs túl rajta hogyan gondolja?

Sajnos velem is előfordult, amit már előttem is írtak. 9 hónaposan "magára kellett hagynom" a babámat, mert hirtelen beteg lettem, műtét, kórház.

Mi már az első hetektől ahhoz szoktattuk, hogy igen is van, hogy más vigyáz rá, ha nekünk olyan dolgunk van, ahova őt nem vihetjük. Szerencsére soha nem volt probléma, amikor a nagyszülők vagy a keresztszülők vigyáztak rá, nagyon rossz alvó de a mamánál mindig elalszik.

És még így is nagyon megviselte, hogy 3 napig nem láthatott, és már előre rettegek, mi lesz legközelebb, mert sajna még vár rám újabb kórházas időszak. :(

Mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, de én nem bántam meg, hogy így szoktattuk, mert mi lett volna, ha nem...

Nálunk az ottalvást csak a por és kosz miatt nem engedem.

Napközben ami felkavarodik, az este jól leülepszik, ha vasárnap estig maradunk még én is fulladok... Sokan is vannak. Néha átviszi szombatonként, és a tiszta babám csupa retek, néha kakis.

Az én családom... létezik, valahol, szóval így kicsit nehezen engedem el a kicsit. Viszont, suliba is járok, utolsó éves főiskola nappalin, és egy órámra(2óra) bébicsősz vigyáz rá, egy hangja sincs a kicsinek elváláskor, jól viseli, hogy nem velem van.

szerintem nem rontasz el semmit, éjszakára még én sem hagytam másra, csak éjfélig voltunk minap moziban, de én fektettem le a 8 hónapos lányom.

az valóban nem baj, ha mással is elvan, de ezt fokozatosan kell csinálni. először otthon legyen mással, majd otthon fektesse le más, majd viheted a nagyihoz, aludjatok ott párszor, aztán jöhet, hogy nappal ott alszik, és csak azután, hogy éjjel is ott aludjon nélküled.

én az ilyen fokozatosságnak vagyok a híve azzal, hogy a gyereknek nem csak az anyjára van szüksége, hanem a családra. jó ha számíthat apára, a nagyikra, nagynénire, nagybácsira, ha mással is tud játszani, enni...stb. és mindez szoktatás kérdése. nálunk a nagymamák napi szinten előfordulnak, már el sem tudjuk képzelni, hogy nem jönnek. szinte őket is úgy megismerte a lányunk, ahogy minket, bármikor megetetik, elaltatják, játszik velük. szerintem ez klassz dolog.

egyébként valóban előfordulhat, hogy hosszú ideig nem alszik máhol egy gyerek, ha nincs ehhez szoktatva. de hogy ezt mikor kell kezdeni, a jó ég tudja. szerintem gyereke válogatja, hogyan fogadja az "idegen" helyet. az viszont biztos, hogy ha hozzászoktatják a társasághoz, illetve ahhoz, hogy anyán kívül mással is jól ellehet, akkor könnyebben beilleszkedik egy társaságba, jobban szó fogad másnak, és nem utolsó sorban, nem kesereg annyit az anyja után. biztos nagyon szép, ha a gyerek és anya szinte összenő, de úgy hiszem, a leválás, pl. legkésőbb, amikor oviba megy, nagyon keserves a gyereknek is, és az anyának is. én nem szeretnék ilyet megélni.

2. vagyok! Nem értem miért kellett lepontozni?!? Íme a kérdés: Írnátok hogy kinél hogyan volt ez vagy ha még nincs túl rajta hogyan gondolja?

Úgy gondolom, hogy 100%-ig a kérdésre válaszoltam. Attól, hogy nem egyezik a véleményünk még nem kéne lepontozni! Én sem pontoztam se senkit aki 5 hónapos már lepasszolta a gyerekét valakinek! Mindenkinek a saját döntése, ki így ki úgy, de én nem tudnám elképzelni, hogy a gyerekem ne itthon aludjon, nem önzőségből hanem azért én tudom a legjobban hogy a gyerekemnek mire van szüksége nem más. Mellesleg egy percig nem bírnék nyugodt lenni ha ÖNSZÁNTAMBÓL lepasszolnám valakinek a gyereket míg én "jól érezném magam". (direkt azért emeltem ki, hogy önszántamból mert a kórház, betegség az más dolog, de úgy gondolom, hogy ha végig erre készülnék meg ettől "félék" akkor kényelmetlen lenne az életem. Ez nekem olyan, hogy akkor ki se mennyünk az utcára mert lehet, hogy elüt a busz.)