Egy baba két-három éves korára nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz akkor, ha sokat van kézben, de leginkább hord. Kendőben és érzi az anyját maga mellett?

szia

nem biztos

az én manóm nyugodt-kiegyensúlyozott 1 éves baba.már pici kora óta megtanitottam egyedül játszani-most már persze beindult-fel-le a lépcsőn,de még most is van,h ül a szőnyegen-és elmolyol.nem kell mindig kézben lenni-a szeretet nem attól függ,sztem.-ez inkább majomszeretet-én úgy vélem....-most biztos lepontoznak..

természetesen,ha szükség van,mindig ott vagyok,számithat rám,bizalom van,de nem lóg rajtam.kivétel a szeparációs szorongás időszakát,mert az megint más eset.egy túl ragaszkodó kisgyerek még a közösséget is nehezebben szokja meg-bár azt hiszem ,inkább a mami engedi el nehezebben a gyerekét

Én mind a 4 gyerekem felvettem ha kérték,sokat hordtam kendőben őket amíg picik voltak,sokat voltak kézben,velünk aludtak.Kiegyensúlyozott,nem hisztis,érdeklődő,nyugodt gyerekek.Én hiszek abban,h a kérdésben leírt módon a gyerekek magabiztosabbak,nyugodtabbak,stb...lesznek,mert érzik a biztos "hátországot",ahonnan bátran elindulnak,és ahova visszatérhetnek.

És a közhiedelemmel ellentétben nem lesznek elkényeztetettek.:)

(Kérném aki nem próbálta,csak véleménye van a módszerről,ne pontozza le.:))

sziasztok,

szerintem az van, hogy minden babának más a testkontaktus iránti igénye, van, amelyiknek alapból több kell, van amelyiknek kevesebb, és rugalmasan kell alkalmazkodni hozzájuk. Pl. a kislányom nagyon "csüngős", most 8 hónapos, és elkezdett mászni,amg nem tudott, állandóan foglalkozn i lkellett vele, sokat volt ölben, kézben stb. Na most ez egycsapásra megszűnt. Továbbra is nagyon anyás, de most akár 4o percet is elmászkál, elpakol magának. előtte jó, ha 4 percet elvolt.... tehát nem lett tőle magával mit kezdeni nem tudó baba, csak azért, mert amikor szüksége volt rám, kielégítettem az igényét.

Akit érdekel a téma, a "kötődő nevelés",az olvassa el ezt:

[link]