Változhat még ez az érzés, ti hogy voltatok vele? Tesó kérdés

Kitartok amellett hogy ez a csok a világon a legundorítóbb dolog. Megszületett gyerekre mindent előre semmit! Hány ilyen család lehet még ahol pl 1. gyerek beteg és muszáj lesz mellé 2 a ház miatt.

Kérdező, én azt tanacsolom hogy még várhattok pár évet ha mondjuk 5 éves az első már kevésbé lesz megterhelő a második. Dolgozz kicsit aztán jelen fizetések és munkahelyzet miatt lehet menekülsz is vissza pár év múlva.

Az első borzalmasan nehéz, veszélyes terhességem és traumatikus császár majd a lányom másik városba történő szállítása után, kizártnak tartottam, hogy szülők még egyet..

Na ennek 7 éve, és 3 gyerekünk van 🤣

Szia, én tök hasonló helyzetben voltam/vagyok, annyi különbséggel, hogy nekünk nincs CSOK hitelünk. Mi is két gyereket terveztünk, vagyis jobban mondva, mi abban állapodtunk meg esküvő előtt. Férjem eredetileg 3at szeretett volna, én viszont úgy voltam vele, hogy 1 gyereket mindenképpen szeretnék, de nagyon maximum 2t. Így ez lett a közös kompromisszum.

Aztán esküvő után azonnal terhes lettem. Volt egy nagyon csodálatos terhességem, 0 komplikációval, kínzó tünetek nélkül, majd egy szintén problémamentes program császárom, amiből hipergyorsan felépültem. A kislányunk pedig maga a földreszállt angyal. Senki nem hiszi el, de 7 hetes kora óta átalussza az éjszakát, soha egyszersem kellett azóta felkelnünk hozzá. 1 éves korára úgy jött ki 12 foga, hogy észre sem vettük, egyszercsak ott voltak a kis szájában. Szóval hihetlenül nyugodt baba. Elképesztően nagy szerencsénk van vele és tényleg semmi, de semmi okunk a panaszra. Úgy terveztük, hogy ha ő betölti az 1-et, akkor elkezdünk próbálkozni a kistesóra. Igen ám, de én valahol időközben nagyon elbizonytalanodtam. Ami ugye teljesen irracionálisnak tűnik az idilli körülmények fényében. Ugye hozzáteszem, hogy én mindig is inkább egygyerek párti voltam, ami szerintem nálam abból is fakad, hogy én magam egyke vagyok és mindig is szerettem az lenni. Egyrészt attól is félek, hogy mi van, ha a kistesó nem ilyen áldott jó gyerek lenne, és azt hogyan tudnánk kezelni most, hogy már megszoktuk a jót. Másrészt az is elbizonytalanított, hogy tudnék-e egyszerre két gyereknek JÓ anyukája lenni. Ha itt lenne egy pici, akkor nyilván a nagyobb gyereket kellene "hanyagolni" valamilyen szinten, amit ugye nem szeretnék. De persze látom, hogy más anyukák is megoldják, szóval biztos van erre megoldás, meg ha már ténylegesen ott a két gyerek, akkor biztos egy csomó minden jönne magától. Harmadrészt meg a pcsm miatt én már nagyon-nagyon félnék szülni, de sajnos olyan kórházhoz tartozom, ahol kb kötelező megpróbálni a vbac-ot, és csak akkor császároznak, ha elakad a folyamat. Én viszont ettől kb rettegetek.

Szóval az elmúlt 1 évben több volt bennem a félelem, mint a vágy egy kistesó iránt. Különösen az utolsó 1 hónapban. Állandóan ezen rágódtam, hogy most mi legyen. Próbáltam beszélni a férjemmel is a félelmeimről, de nem igazán értett meg. Azt mondta, hogy ha egy problémás terhességem és/vagy traumatikus szülésélményem lett volna, akkor megértene és nem forszírozná, hogy legyen még gyerekünk, de ugye pontosan az ellenkezője történt és így nem tudja és nem is akarja elfogadni azt, ha én esetleg meggondoltam magam. Kb 1-2 hónapig ment ez a vívódás. Aztán végülis abban maradtunk, hogy egy darabig megszakítással védekezünk, és akkor az esélyt is megadjuk, de nem is engedjük szabadjára a gyeplőt. Így ment 1 hónapig, majd a szokott időben megjött a mensesem. És valami hihetetlen nagy csalódottságot éreztem akkor. Ott a wc ülve rájöttem, hogy igazából nagyon is szeretnék még egy babát, csak sok bennem a félelem, amiket orvosolni kell. Azóta ezen dolgozom, hogy hogyan oldhatnám fel a félelmeimet. Már utánanéztem több lehetőségnek is, miként szülhetnék majd máshol, mint ahová lakcím szerint tartozom. Illetve sokat beszélgetek anyósommal, akinek 2 gyereke van, hogy segítsen elképzelni/megérteni, hogyan lehet kétgyerekes anyukaként úgy helyt állni.

Szóval bocsi a kisregényért, csak nagyon megörültem a kérdésednek, mert tényleg kb tök ugyanezen mentem végig az elmúlt hónapokban. És a rövid válaszom az, hogy igen, van olyan, hogy egyszercsak átfordul ez az érzés. :)

Na,én ezért SEM vettem fel a csok-ot.

Oké-oké,így még nem vettünk lakást,mert gondolom ti is önerőnek azt használtátok.De ez kész ostobaság volt számomra már akkor is.

Sose tudhatod előre,hogy hány gyereket tudsz/akarsz majd megszülni.Ha egyet és te minimum kettőre felvetted az sz*pás.Van 3 lehetőség:

-Vársz,hogy a határidőn belül hátha rád jön megint a szaporodhatnék,és akkor megússzátok a törlesztőt.Végtére is senki nem mondta,hogy most azonnal szülj még egyet amint felépültél teljesen és kész vagy rá testileg.Azthiszem 10 éven belül kell még egynek születnie,az meg még jó hosszú idő.

-Elkezdtek félre tenni a törlesztőre,ha később sem akarsz szülni.Ha addig meggondolod magad akkor is lesz félre tett pénzetek és nem kell majd kizárólag GYES/GYED és apa keresetére hagyatkozni.

-Megpróbálsz szerezni valami papírt ami igazolja,hogy nem tudsz már több gyermeket a világra hozni.Ugyanis ez az egy dolog van,ami kihúz ebből.