Mennyire viseltétek jól a látogatókat? Velem van a baj?

később meg azért fogsz sírni, hogy valaki vegye már el vagy fogja meg 5 percre míg elmész wc-re.

ez ilyen. mindenkinek új, neked is, családtagoknak is. pikk pakk lecseng és a kutya se akarja majd fogni.

Valószínű nagyon erős az anyai ösztönöd. Egyre jobb lesz majd. Mindig nyugtasd meg magad, hogy biztonságban, jó kezekben van, ugyan úgy el tudják látni ők is, ahogyan te (arra gondolok, mikor elküldenek pihenni), és most egy kicsit kikapcsolhatsz.

Én is ugyan ezt éreztem olyan 2 hónapos kora körül kezdett csillapodni. Nekem éjszakánként anyukám segített az első pár hétben, pelenkacsere és etetés után én visszafekhettem aludni, anyukám ringatta el és tette a kiságyába vissza. Nagyon örültem neki, mert legalább fekhettem ez idő alatt, ha aludni nem is mindig tudtam.

De a lényeg, hogy félálomban gyakran felriadtam, és olyan erős érzés kerített hatalmába, hogy "elvettek tőlem valami szörnyen fontosat, és vissza akarom kapni!" :D Pár ezredmásodperc után realizáltam, hogy a babámat hiányolom, de rögtön észhez is kaptam, hogy hát szegény anyukám itt ül mellettem a hintafotelben és épp altatni próbálja :D

Tekints a hozzátartozóidra úgy, hogy ők azok az emberek, akik még gazdagabbá tehetik a gyermeked életét, és szociálisabbá őt hosszú távon.

Képzeld el, hogy nincs senki más a világon, aki igazán szereti a gyereked, csak te és a férjed. Oké, lehet, hogy most babakorban ez még meghittnek is tűnhet, de lépj párat távolabb, és nézz rá a gyereked életére. Hogy milyen elszigetelt érzés lehet ezzel a tapasztalattal felnőni. Aztán nézz rá és tedd mellé, hogy milyen lehet az, ha az az élményed a világról, hogy egy csomóan szeretnek, és alapvetően ezt várhatod a világtól körülötted, még akkor is, ha tökéletlen az a világ. Szerintem sokkal könnyebb nyitottnak és kapcsolódni késznek lenni ezzel az utóbbi beállítódással.

Ettől még te leszel az anyja, a forrás, a minden tapasztalat alapja. Azé a tapasztalaté is, hogy hogyan alakítsunk ki kapcsolatot másokkal. A szeretteivel való kapcsolódás lehetőségét is részben te adod neki azal, hogy megfelelően állsz hozzá ehhez a témához.

Úgyhogy amikor a nagyik, féltesók vagy nagynénik dajkálják a férjed jelenletében, azzal a gondolattal menj el szundikálni, hogy a gyereked tartalmas és jó élete épp most épül, és te épp szuper anyja vagy, mert erre lehetőséget adsz, ráadásul a pihenéssel nyert energiát is rá fordíthatod majd :)

En is ilyen voltam. Egyebkent teljesen normalis anyai oszton, veded az utodot. Van akinel erosebb, van akinel nem.

Persze ez majd enyhul, kesobb orulni fogsz, ha valaki atveszi. Meg nagyon pici, meg gyermekagyas idoszakban vagytok, teljesen normalis :)