Miért mondják azt sokan, hogy 1 éves kor után már könnyebb?

az enyém 21 hónapos , kislány, elvileg a dackorszakban lennénk derekasan...nekem mégis egyre könnyebb! kisbabának nagyon nagyon nyűgös, sírós, egész nap kázben lenni akarós volt. éjjel nagyon rosszul aludt, a fogzás iszonyúan megviselte, nagyon erősen anyás volt (mondjuk ez még most is van), a hozzátáplálás egy katasztrófa volt sokáig, nem volt el magában 2 percet sem...onnatól kezdett jobb lenni, hogy mászott, majd járt. és egyre jobb lett. most már eszik és alszik rendesen, elvan magának, amíg dolgom van, felrakom az ételt, mosogatok stb. alapvetően most is nagyon anyás, és megvan, hogy minek hogy kell lennie, hogy neki jó legyen. tengernyi türelem, fáradság, kikészültem tőle az első évben. most viszont, igaz, hogy vannak hisztik, de alapjáraton együttműködő, sokmindent már meg lehet vele beszélni. és hát öröm látni, hogy egyre okosabb, ügyesebb, értelmesebb. csak 1 példát mondok, 1 éve ha elmentünk valahova autóval , vendégségbe, akkor az autóút szörnyű volt, a vendégségben rettegett mindenkitől, nyűglődött, sírt....ehhez képest most már le tudom kötni az autóban is, ha álmos, elalszik egy mukk nélkül ott is, és feltalálja magát idegen helyen, idegen emberek jelenlétében is.

sokszor hallani amúgy, hogy az elején álomszerű kisbabák elromlanak, a kisördögök meg megjavulnak (persze ha türelmes velük az ember). nálatok úgy nézem, most jött el a türelem ideje, eddig el voltál kényeztetve. :))))

Hát igen.A barátnőmnek olyan a kisfia, aki mindent ráhagy anyukára és a társaira is.Elveszik a játékát, szomorúan néz maga elé, stb.

A fiam, kirántja a játékot más kezéből és ég a pofám.

na most melyik gyerek érzi jobban magát?Szerintem aki megküzd azért, ami kell neki.A környezet viszont jobban érzi magát, ha megalkuvók az embertársak.

szerintem teljesen igazad van.Én is erre gondoltam.

A fizikai nyűgről nem tudom, azt veszem észre a fiamon, hogy amikor beszakadt a nagylábujján a köröm és két lyukon jött a vér, nem sírt jobban, mint mikor a cica megkarmolta és rosszul esett neki.Nem tudom megítélni.Mindenért szól, az igaz-én szoktattam rá arra a hülyeségre, hogy ahol fáj ott meg kell puszilni és elmúlik.Szóval sokat kell puszilásznom minden apróságért.

A lányom nyugodt baba volt.Viszont szinte sosem érte baleset, ezért nem is sírt a sebek miatt, hisz nem voltak neki.Most vizsont elájul, ha vért lát.Nem tudom, hogy a fájdalom tűrés mivel kapcsolatos, ebben nem tudok véleményt alkotni.:-))