Már teljesen oda vagyunk! Mi is és a baba is fáradtak vagyunk! Hiszti lenne 7 hósan? Ne irjátok hogy már pedig nem lehet, mert ennyi idősen nem hisztizik! Normális válaszokat várok!

utolsó előtti, miért baj ha nevén nevezünk valamit? attól még lehetünk türelmesek. sőt, vélemyénem szerint minél inkább értjük, hogy nem ok néklküli hisztiről van szó, annál jobban meg tudjuk őrizni a türelmünket, hiszen átlátjuk, hogy habár nem fizikai baj ról van szó, de azért a babának mégis szüksége van ránk!

sztem is szeparációs baja lehet amúgy. az enyém is volt, hogy ellükött ilyenkor, mert tényleg fáradt, olyankor járkáltam vele kicsit, ringattam, dúdoltam neki a kedvenc dalai közül valamit, és akkor megnyugodott, mint kiskorában. pár éjjelt töltöttünk így amúgy.

még valami: 7 hósan nem mondom, hogy nem tud hisztizni, de ez a hiszit távolról sem ugynaz, mint ami majd később lesz, mert ez nem manipuláló hiszti, egyszerűen csak frusztrált valamitől, és csak így tudja kifejezni. a legnagyobb badarság ilyenkor sírni hagyni hiszen megnyugodni nem tud még magától (én a 21 hónapos kislányomat sem hagyom sírni hosszasan, néha szólok hozzá, hogy mi a teendője, amikor hisztizik, kedvesen, nyugodtan, ez bejön, ha csak simán hagynám sírni, akkor a hányásig sírna), szóval ki kell deríteni mi a baj, ha meg nincs ba, de mégis van, akkor a recept a türelem, babusgatás, figyelememterelés...iylen kicsinél legalábbis.

érdekes link, olvassátok el: [link]

10:21-es vagyok.utánnam iro sajnálom hogy ennyire nehéz a babáddal.nem kötekedni akartam csak hirtelen felindulásból leirtam amit gondoltam elsöre.szoval azert lehet hogy én nem tudom milyen szenvedni a gyrekkel mert az enyém nagyon jo,nem kivánhatnék jobbat.talán ezért én azt gondolom hogy (nem tudom a gyerekorvosok elismerik-e hogy van de olvasni is róla )szerintem nem létezik ilyen hgoy szeparációs szorongás.én ugy gondolom hogy az hogy a gyermek nyugtalan esetleg kétségbeesett vagy hisztis ha egyedül találja magát ,vagy állandó társaságot igényel az csupán nevelés és szoktatás eredménye.a véleményemért meg légyszi ne itéljetek el.

sziasztok

hm, érdekes, aki úgy gondolja, hogy az a jó, ha egy 1 év körüli gyerek nem sír, ha az anyja elmegy mellőle, és akérki idegennel elvan....nos, pont az ellenkezője az igaz. részletek itt: [link]

tök jó, hogy azt gondolod, hogy nem létezik szeparációs szorongás. akkor nyugodt szívvel leszegénybolondozhatjuk az olyan nagy ászokat, mint Bowlby és társai, hm?......

elmesélek egy történetet, a sajátomat. az én kislányom 4 hónaposan beleesett a nemlétező szeparációs izébe. senki idegen hozzá nem szólhatott, kézbe vevésről meg szó sem lehetett, mert azonnali bömbölés és társai voltak az eredmény. ez szépen fokozódott úgy 1 éves koráig, közben az éjszakákat eszébe sem jutott átaludni, nappal nyűglődött a fogaival. én mindezt annak ellenére, hogy iszonyú kimerült voltam és eljutottam a teljesítőképességem határára mind fizikailag mind lelkileg, türelemmel viseltem. közben jártunk társaságba is, módjával, mert a kicsim nem szerette a "tömeget". ma, hogy 22 hónapos, már simán lepacsizik a játszótéren azzal a nagymamával, aki az unokáját szokta hozni, és néha beszélgetünk, stb, sőt a múltkor spontán odafutott hozzá, és adott neki egy puszit. már nem tör ki könnyekbe, ha elviszem a játszón a szemetet (direkt egy jó messzi szemetesbe), vagy ő maga is hajlandó elvinni, ha megkérem), az éjszakát átalussza, mivel kijöttek a fogai hála a jó istennek, és ha dolgom van, akkor elvan magában. mindezt úgy értem el, hogy amikor csak sírt, FELVETTEM, BABUSGATTAM, MEGNYUGTATTAM, és akárhányszor igényelte a társaságomat, jelenlétemet, soha nem tagadtam meg tőle, 15 hós koráig együtt aludtunk, ha ébredt, akkor megszoptattam, mivel ezt igényelte. szép fokozatosan, amikor már úgy láttam, úgy éreztem, alkalmas a helyzet, mindig lazítottam egy kicsit ezeken a szoros kötelékeken. a kötelék most is a lehető legszorosabb, nagyon anyás a mai napig, de ez már csak jórészt lelkiekben mutatkozik, persze most is van sok simi, puszi, ölelés, de már nincs cipelés, együttalvás, éjszakai szoptatás.....mindenféle draasztikus megoldás nélkül jutottunk ide.