Mióta szülők lettünk, a férjem megszűnt ember, férfi lenni, az így szokott lenni mindenhol?

Elmúlt a szerelem és ezzel remekül lehet leplezni.

Nem, máshol nem így van, se az apa, se az anya részéről. Ez nagyon beteges.

Ömm…mondjuk az első pillanattól. Jó nagy tahó a férjed. Szerintem igaza van a 2-nek sajnos. Beszélj vele, hogy neked igényed van arra, hogy nő legyél. Ha ezt nem tudja megadni, tovább kell lépni. Rövid az élet ahhoz, hogy így éld le!

Sosem volt olyan, hogy nem volt más gondolatom, csak a gyerekeim. Se terhesen, se szülés után, SOHA. Nem is lehetséges, egyáltalán hogy képzelitek ezt?

Miért az ő anyja ilyen volt?

Vagy inkább szélsőségesen elhanyagolta az anyja. Azért lehetnek ilyen beteg gondolatai.

Ha nem is ilyen módon, de nálunk is nagyjából ez volt a helyzet az exférjemmel. Nálunk inkább az volt, hogy ha telefonon beszéltem a húgommal vagy egy barátnőmmel 10 percet és addig neki kellett figyelni a kicsire ki volt akadva rám, hogy miért jobb nekem trécselni baromságokról, mint a gyereket figyelni. Ha el szerettem volna menni valahova teljesen kikészült, hogy egy anya hogyan képes kitenni a lábat otthonról a gyereke nélkül, ha megkérdeztem milyen napja volt minden esetben az volt a válasz, hogy inkább én meséljem el miket csinált a kicsi stb. Szexről hallani se akart, mert állítása szerint félt, hogy felkeltjük a gyereket, pedig másik szobában aludt. 1,5 évig bírtam aztán beadtam a válópert és életem legjobb döntése volt. Az a szomorú, hogy azelőtt semmi jelét nem mutatta, hogy majd egyszer ilyen ember lesz, boldog házasságban éltünk. Legalább is én azt hittem.