Aki a babája 1-1,5 éves korában visszament dolgozni, hogy bírta a gyerek?

Elsőhöz csatlakozva: tényleg fontos az, hogy mama a ti elveiteket követve vigyázzon rá. Pl ha ti nem adtok vízen kívül más löttyöt, ő sem tegye. Ha ti kötődően próbáljátok nevelni, mama ne vigyen be tekintélyelvűséget... Ilyenekre gondolok.

Egyszer anyósomra bíztam 1 órára a gyerekeim. Soha nem feltételeztem róla, hogy bántani fogja őket. Arra értem haza, hogy a másfél éves lányom kapott egy jó nagy ütést a karjára, amiért megint megpróbálta megharapni a nagyobbik fiam. Én ezt sosem erőszakosan oldottam meg, hanem gondolkodni leül ha rosszat csinál egy erre kijelölt helyre és miután megnyugszik, megbeszéljük. Mára nagyon ritkán próbál bántani mást, mert tudja, hogy mehet gondolkodni...

Mikor anyósomnak mondtam, hogy mi nem ütjük a gyerekeket, kiült az arcára a döbbenet. Később kérdeztem a férjem és ő mondta, hogy igen, néha kapott egykét pofont, de arányaiban jó gyerek volt és sokat nem kapott ő sem..

Na de lényeg a lényeg: fektessétek le a főbb dolgokat. Nyilván lesznek dolgok amiket másképp csinál, csinálja is, de ami nagyon fontos nektek, abban próbáljon partner lenni.

Nekem még az jutott eszembe, hogy esetleg előtte csináljatok pár olyan napot, mikor pár órára elmész otthonról.

5!

Esetleg talasztalat? Saját és a környezetem talasztalata?

Es akkor ezt mindenkire ráhúzod???

Olvasd már vissza magad? Semmit nem tudsz róluk.