Kismamák ti hogyan boldogultatok?

Én a kórházban töltendő 48 órától félek ismeretlenekkel egy szobában, fájdalmakkal, egy csecsemővel mellettem, a szülésélmény feldolgozásával, kvázi támogatás nélkül, magányosan. Attól félek, hogy lélekben nekem ez sok lesz. Utána itthon már rendben leszünk. Van bennem kétség, hogy jó anya leszek-e, de mindent meg fogunk tudni oldani.

Valahol nagyon kevésnek és ijesztőnek tűnik az, hogy 48 óra után kipenderítenek a kórházból, ha minden oké. Valahol még ígyis marha hosszúnak érzem. Szóval engem ez a gondolat foglalkoztat mostanában (27 hetes vagyok).

Az itthoni közeg, a férjem támogatása tudom, hogy legalább lélekben olyan nyugalmat fog adni, amivel jól tudjuk majd kezelni a dolgainkat.

Ahogy haladsz előre a terhességben, majd eloszlanak a félelmek a szüléssel kapcsolatban és már várni fogod mint a megváltást. Ha fáj is, rossz is, akkor is, az csak 1, nagyon max 1.5 nap, el fog múlni. Ezt az "ez is el fog múlni" attitűdöt érdemes elsajátítani a gyerek mellett, mert az első 3 hónap brutális tud lenni.

A kórházban sem egyszerű lenni a kicsivel, főleg ha veled hagyják és mondjuk nem alszol napokig, nem érted a sírását, nincs elég tejed, nem tudod mit kezdj vele. Aztán otthon parázni vele, jaj, hogyan kell öltöztetni, mi épp a gondja... közben meg ugye hullafáradt az ember. Mire belejössz és lenyugszik minden, akkorra jön vagy a nyűgös 6-8 hetes időszak, vagy hasfájás, vagy bármi.

Imádom a fiam, de voltak kegyetlen kemény időszakok mióta megszületett (3 hónapos). Nekem a férjem mindent is csinál vele, de van amikor csak én vagyok jó.

Egyébként a fájdalom, szülésélmény nagyon lutri. Én a legrosszabbra (gátrepedés, szenvedés, stb.) készültem. Erre nyomták belém az oxit 8 óra hosszáig és semmit, de semmit nem éreztem (már szinte kínos volt!). Megcsászároztak, ami egyébként tök jó élményként maradt meg, utána 48 óra rohadt kemény fájdalom, és utána rohamosan javulni kezdtem, 4-5 nappal császár után már simán sétáltam, 1 héttel utána varratszedéskor már nem is éreztem semmit, 7 héttel utána minden régi gatyám rámjött és kényelmes is volt a seb ellenére.

Egyébként a gyors felépüléshez az lenne talán a legjobb tanácsom, hogy légy aktív amennyire csak tudsz végig a terhességben, én nagyon fitt voltam a végén is, talán ez segített ilyen jól átvészelni a műtétet is.

Egyébként megerősítem hogy a férjed is tökéletesen alkalmas hogy ringassa, pelenkázza, urambocsá megetesse lefejt tejjel, és ez fontos is a kötődésük miatt és hogy ne legyen anyamatrica a gyereked (meg hogy el tudj menni egy-egy fél órára sétálni te is néha).

Egyébként meg, ahogy írtam: minden elmúlik (a jó is, a rossz is), meg majd rájössz hogy szépen lassan belejössz, és mindent meg fogsz tudni oldani.