Csak szerintem nem normális sokaknál a babysitter + bejárónö + nagymama segítség?

"Mi meg mindig hárman vagyunk"

Imádom a gyerekeimet, de én is begőzölnék rövidúton, hogyha nonstop velük kéne lennem, és napi 2 óra se jutna saját magamra. Tökmindegy, hogy shoppingra, barátnőzésra, sportolásra, olvasásra, vagy csak hogy céltalanul bambuljak a csendben.

Jaj de jó lehet szidni másokat. Mindenki szar alak, csak mi vagyunk tökéletesek. Komolyan, nem mindegy neked? Ha ők így érzik jól magukat, akkor mi a probléma? Szerinted baja lesz a gyereknek, mert takarítónő van? Meg ne sárgulj az irigységtől :)

Nekem meg az fura, hogy nem engeded a gyereket a mamához, de még sem ócsárollak, mert ez a ti életetek és nektek így jó.

"De mind panaszkodik milyen nehéz az élet."

Alapszabály, hogy az panaszkodik legtöbbet, akinek a legkönnyebb élete van.

Én Angliában voltam au-pair 15 éve. Hát ott ez ment. Én ott laktam, minden hétköznap én voltam a gyerekekkel. Emellett minden nap jött a takarítónő, volt kertész, egy ember, aki csak a medencét takarította a kertben heti egyszer. Hétvégén meg a pasi kelt a kicsikkel, hadd pihenjen szegény anyuci, délután a nagymamákhoz vitték őket, vagy ők jöttek. Igaz, ott 3 gyerek volt. Apuka valami bróker volt, azt hittem milyen sok pénzük van, de egyszer hallottam az anyóst méltatlankodni, hogy szerencsétlen fia csak a személyzetre keres. Szóval ez neki is szúrta azért a szemét.

Őszintén én egy élősködőnek tartottam azt a nőt, akinek az élete célja kifújt azzal, hogy megszülte a 3 gyereket. Arra sem volt képes, hogy maga után elpakoljon. A gyerekek sem raktak soha rendet maguk után, hiszen úgyis van, aki megcsinálja. Amúgy ha néha neki kellett rájuk vigyázni folyton csak ordibált velük.

Ezt az életstílust el tudom képzelni, hogy néhány újgazdag magyar is átvette. Ha van rá pénzük, hát tegyék, az ő dolguk. Amúgy nekem 2 gyerekem van, és időnként eszembe jutott, hogy mekkora ajándék lenne nekem is egy au-pair. A nagymamák max. egy fél délutánt voltak hajlandók vigyázni a gyerekeimre.