Miért szorongok a kisbabám mellett?

Egy hónapos a kisbabánk. Eddig mindig volt velünk valaki, de hamarosan sokszor csak kettesben leszünk. Rettegek, előre szorongok, hogy mi lesz, mit fogunk csinàlni. Félek, hogy nem tudom megnyugtatni, ha baj van hogy oldom meg. Félek a bölcsőhaláltól! Akkora felelőségnek érzem… és teljesen rám marad a felelőség, pedig a férjemmel kellene közösen nevelni (de persze tudom, neki dolgozni kellene). Boldognak kellene lennem de csak a félelem van rajtam. Ha van valaki velünk, akkor nyugodt vagyok. Félek attól is hogy pisilni, enni se fogok tudni…

Tudtok tanácsokat adni, hogy legyek túl ezen a nehéz időszakon?