Most így tényleg nem illik elajándékozni a babadolgokat?

Az ő családjában nem volt szokásban a nagyvonalúság. Az ő szülei vették, ő rendelkezik felette.

Valóban sajátos, hogy felétek sem néznek, nem kíváncsiak a te gyerekedre, de te nagyon komoly ajándékokkal kedveskednél nekik, ráadásul a férjedet nagyon érzékenyen érintve.

Ennek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi vonzata is van.

Igaza van, meg kell őt értened.

Ne azoknál legyél nagyvonalú, aki tesz a fejetekre.

Ha a férjed úgy látja, bunkóság, akkor mindegy, hogy itt szerintünk az vagy sem.

Mondjuk eleve nem értem, miért akarsz bármit is adni olyan embernek, aki le se xart benneteket 8 hónapig.

A gyerek minden dolga amúgy közös tulajdonotok, tehet ha a férjed nem akarja elajandekozni, akkor nem lesz elajandekozva

Ők se adtak neked semmit.

Valóban bunkóság a megkérdezése nélkül szétosztogatnod a cuccokat.

Mi úgy egyeztünk meg férjemmel, mivel mi se kaptunk senkitől semmit, hogy mindent meghirdetek marketplacen, de ha sokáig nem kel el, akkor odaadjuk az első szembejövőnek, mert örökké nem fogok nézegetni kinőtt babaholmikat. A tárgyak többségét el is adtuk, a ruhákat meg a játékokat nem nagyon tudtam eladni, pedig hibátlan hm ruhák voltak, azokat odaadtuk szomszédnak meg gyerekkori ismerősöknek, amikor megtudtuk, hogy babát vár.

Beszéld meg férjeddel, mi a terve vele, örökké gondolom nem fogja tartogatni.

Nálunk mindenki szívesen odaad bármit, ami már nem kell és nem nagy érték ingyen még egy vad idegennek is, nemhogy a saját testvéremnek (pedig szegény családból származunk). Mi is keveset találkozunk sajnos, pedig közel lakunk, de szinte mindig beteg valaki, és mindketten elfoglaltak vagyunk. Mégis ugyanúgy megkérdezzük egymást kell-e ez vagy az.

Nekik nehezebben megy mert sokkal anyagiasabbak mint mi, mert a férje hasonló családból jön mint a tied. Ő gazdagabb családból származik, sok az irigység a családjukon belül egymás közt is, örökségen is marakodnak már előre...

Ők is megpróbálnak pénzzé tenni valamit előbb, néha sajnálják néha meg nem. Érdekes, hogy mi alapján változik ez.

Az én férjem se örül emiatt ha nekik akarok adni valamit, de inkább csak emiatt hogy be van sérülve erre a viselkedésre.

Én elengedtem a dolgot, ha több kínnal jár az eladás, mint amennyit ki lehet belőle húzni, akkor nem fogok ezen duzzogni és odaadom inkább bárkinek.

Most is hirdetek pár dolgot, és az istennek nem veszik meg a félárnál kicsit kevesebbért sem és már gondolkozom, hogy kénytelen leszek olyan olcsón adni, amiért meg se éri elvinni a csomagautomatáig.

Keress kompromisszumot a férjeddel, hogy ha ezt már beígérted neki hadd add oda aztán mást nem adsz, (de utólag már ciki visszatáncolni ebből szerintem) vagy hogy akkor adja el ő, és meglátjuk lesz-e kedve kerülgetni még évekig a lakásban.

Én sem adnám, oda.

Le se szartak eddig titeket. 1óra 40perces út, nehogymár egy legyőzhetetlen távolság legyen.

Biztosan nem adnám nekik. Én így teljes mértékben egyetértek a férjeddel.

Az én környezetemben az a szokás hogy továbbadjuk a babacuccokat, családtagnak, ismerősnek, szinte akárkinek. Tök mindegy, hogy mi vettük, kinek a pénzéből, kaptuk újonnan vagy kaptuk használtan (persze az utóbbiakat néha vissza kell adni ha terveznek még gyereket, de ez a ritkább). Nem is akarja senki, hogy a nyakán maradjon és rakosgatni kelljen. Eladni nemigen éri meg, macera és keveset hoz.

De úgy tűnik, hogy a férjednek más a természetes. Hát akkor legyen úgy. Mondd el neki, hogy nem kiszúrni akartál vele, csak neked más a szokásos. Esetleg pár dolgot, pl. a kiságyat adhatjátok kölcsönbe, főleg ha ti akartok még gyereket.