Mi a helyes reakció részemről? Mire számíthatok, mit várhatok tőle?

Kisfiam első születésnapját követően elkezdtem dolgozni 4 órában. Rá addig a nagyszülők vigyáznak idén. Amit ők másképp csinálnak: egész nap játszanak vele (én csak akkor játszottam vele, ha kérte, egyébként nagyon ügyesen eljátszott egyedül), amint kinyújtja a kisujját, azonnal felveszik és cipelik, ringatják (hosszú hónapok alatt eljutottunk odáig, hogy elaludt az ágyban úgy, hogy csak mellette ültem).

Nem tudom, hogy emiatt-e vagy csak épp véletlen. De a harmadik naptól fogva, minden délután egész végig csak hisztizik, ha rászólok valami miatt, akkor csapkod, sír és csüng rajtam. Ha csak el merem engedni a kezét, már ordít. És ő nem volt ilyen, egy mintababa volt, tényleg!

És ma már az ágyban sem volt hajlandó elaludni. Kénytelen voltam ott hagyni hisztizni. Fél óra ordítás után szinte már ülve elaludt, mire nagynehezen rávettem, hogy feküdjön le miközben megigértem, hogy fogom a kezét, csak aludjon. A szívem szakad meg, de nem szeretném újra ringatni, ha már végre el tudott aludni egyedül és mivel bölcsibe megy januártól, tudom h. ott senki nem fogja őt ringatni...

Mit tegyek? Kezdjem el én is cipelni egész nap, ringatni? Vagy rövid átmeneti idő után megtanulja h. mit lehet anyával és mit a nagyiékkal? Vagy a nagyiéktól követeljem meg, hogy még ha eleinte nehéz is nekik, de igenis ők is követeljék meg a fiamtól amit én (játszon egyedül, aludjon az ágyában, stb)?

Szerintetek a nagyiék kényeztetése vagy egyszerűen csak a hiányom váltja ki belőle ezeket?

Előre is köszönök minden véleményt. Főleg azok segítsenek, akik már voltak ilyen helyzetben, mert múlt héten még nekem is megvolt az elképzelésem, hogy majd mi hogy lesz ha munkába állok és lám, mennyi nehézség pottyant az ölembe :(. Azt terveztem, hogy majd sokat leszek a fiammal munkaidő után, de az nem állapot, hogy már akkor is ordít, ha a vacsoráját készítem :(