Tényleg ilyen nehéz egy 20 hónapos gyerekkel?

32 hetes várandós vagyok, őszinten szólva már kezdek nyűglődni. Kezdek vizesedni, a hátam hetek óta fáj, azóta rosszul alszom. Nem igen van kedvem társasághoz. Értsd: senkihez. Jobb érzés csak a férjemmel kettesben lenni, vagy magamra hangolódva a babánkkal "kapcsolódni" picit csendben.

Pár hete viszont egy távoli rokon páros bejelentette, hogy felénk járnak, beugranának. Esetleg nem lenne-e gond, ha ebédre jönnek? Nem, persze, jöjjenek csak. Közeledik a hétvége, hát hétfő óta mindennap jön valami variálás, hogy de ugye lesz húsmentes is, mert a férje éppen valami vega diétán van!? De ugye marha hús lesz? A disznót ő annyira nem szereti. A gyereknek sütnénk dínó nugettset pár szem sültkrimplival? Mert ő mást nem igen eszik meg. Legutóbb a percre pontos beosztás érkezett, hogy akkor ők mikor jönnek, mennyi idő van az ebédre, aztán a gyereket le kéne fektetni aludni valahova egy órára, ugye ez megoldható? Kb. 1 óra múlva kel, akkor már x óra y perc lesz és megint ennie kell majd és akkor ők olyan fél 6-kor távoznak, hogy legalább az esti rutin ne keveredjen meg.

Én esküszöm kezdek sokkot kapni. Lehet csak túlérzékeny vagyok már, de most tényleg elvárás, hogy 3 félét főzzünk és percre pontosan tartsuk a gyerek napirendjét? Aztán amikor érdemben nem tudom kommentálni, akkor jön, hogy "majd meglátjátok milyen bonyolult összehangolni az ilyen programokat". Komolyan mintha még nekem kéne sz*rul éreznem magam, amiért ők vendegségbe akarnak jönni hozzánk és ez megborítja a gyerek napirendjét... :D Mindegy, végigcsináljuk. Nem mondom le, mert tudom, hogy úgysem ússzuk meg, jönnek akkor majd máskor.

Node! Ténylegesen minden áldott nap ilyen szigorú napirendet kéne tartani egy ekkora gyerekkel?

Nekem nincs, így nyilván csak feltételezni tudom, hogy ez azért túlzás. Ti hogy élitek meg az ilyeneket?